Népszerű bejegyzések

MyLyconet


SIG_GET_CASHBACK SIG_START_NETWORK SIG_MORE_ABOUT_ME

2013. december 14., szombat

20 másodperc "hírnév"

Kedves Olvasóim!

 Aki rendszeresen olvassa a cikkeimet, annak, először is, gratulálok a kitartásához, másodszor, hozzászokhatott ahhoz, hogy az írásaim stílusa, nem a "fogalmazzunk virágnyelven", nem is a "drága büngyürkéim", és még véletlenül sem a "Jaj, mit fognak szólni...?!?" kategóriákba tartozik.

 Ezen nem kívánok változtatni, akkor sem, ha ez sokaknak nem tetszik! Mert, sokaknak nem tetszik! Viszont sokaknak igen, és meglepő reakciókkal találtam magam szemben, az utóbbi 1 hónapban. Ismerősök, és ismeretlenek kerestek meg privátban, akik arról számoltak be, hogy miután olvasták a cikkeimet, azok határozottan felrázták, észhez térítették, és felnyitották a szemüket. Megköszönték a segítségemet, hogy tudatosabb létezési szintre tudtak lépni. Nagyon furcsa, de jó érzés volt.
 Akik az ellenkezőjével kerestek meg, Nekik is tudtam segíteni, mert az igazság fáj, és mindannyiuk mondanivalójának, pontosan ez volt a lényege. Beletaláltam a legfájdalmasabb pontjukba, és erre reagáltak támadással. Az igazság FÁJ! Nekem is FÁJ! Mindenkinek FÁJ!
 Aztán vannak, akik nem jutottak el odáig sem, hogy írjanak, vagy reagáljanak (lustaságból, büszkeségből, ...mindegy is), mert ők magukban elrendezték valahogy így: - Áááá, ez a srác, csak osztja itt az észt! Mit tudhat az én problémáimról. Fingja sincs róluk! Majd én tudom, hogy, hogy oldjam meg őket. Nem is igazak rám, amiket írt. Hiszen én megpróbáltam mindent, de az a baj, hogy...     STB... LÁTJUK? ISMERJÜK?

 Bevezetésként ennyit, és most jöjjön amiről igazából írni akarok. A média, leginkább a kereskedelmi média, tevékenységéről, és annak áldásos hatásairól. Persze nem mindenről, és nem tudományosan, hanem ahogy én látom, a saját megfigyeléseim szerint, egy aspektusból.

 Miért is adtam címnek, hogy 20 másodperc "hírnév"? Mert a kereskedelmi média tele van olyan emberekkel, akik mindent megtesznek ezért a 20 másodpercért. MINDENT! Természetesen a 20 másodperc nem egy konkrét idő intervallumot fejez ki, hanem inkább azt jelzi, hogy az amit egyesek megtesznek azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, mennyire aránytalanul sok kárt okoz, ahhoz képest, hogy mennyi figyelmet kapnak ezért. Egy példa:
 Valaki hall valamit, amit valaki mond valakinek. Ezt nevezhetjük pletykának. Nem tudja, hogy igaz, vagy sem, de azt tudja, ha ezt szűkebb, de inkább szélesebb plénum előtt adja elő, akkor oda fognak rá figyelni, és egy ideig, Ő érdekes lesz a többség szemében. Azzal nem foglalkozik, hogy a történetben szereplő, vagy szereplők életére milyen hatást gyakorolhat ez, csak azzal foglalkozik, hogy minél többen, minél hosszabb ideig figyeljenek rá. Ez nem új keletű dolog, mert mióta világ, a világ, pletyka volt, van, és lesz is. Az egyik ilyen, borzasztó pletyka, aminek számos halálos áldozata is volt, az a salemi boszorkány per volt. Aki nem ismeri, járjon utána!



 A média, most ugyan ezt csinálja, csak olyan széles közönséghez juttatja el a "híreit", hogy a hatása ennek, ép ésszel szinte fel sem fogható. Elhisszük azt, hogy mennyi ember képes pénzt gyűjteni egy dél-amerikai szappanopera főszereplőjének, a szem műtétre, aki szerepe szerint vak? Szinte felfoghatatlan, hogy ilyen van! A különböző "talk show"-k, és 20 másodperces, fizetett sztárjai, akikből néha, hosszú időre nevetség tárgyát képező figurákat csinálnak? Stb...

 Mindezt miért teszik? Miért mérgezik az emberek elméjét? A nézettség miatt. Mert minél magasabb egy műsor nézettsége, annál drágábban lehet eladni a műsor közbeni reklámidőt. Ez a kereskedelmi média lényege! A műsorok nem azért vannak, hogy szórakoztassanak, hanem, hogy reklámokat adjanak el velük, nekünk!

 Mindezek közben, szépen belemegy a fejekbe, hogy milyen jól lehet érvényesülni akkor, ha valami olyat mondunk, amire sokan felkapják a fejüket. Ezért mindenki, akiben ez a mentalitás benne van, az figyel. Radarozza a környezetét, és azonnal egy "rögtönzött híradó" válik belőle, ha olyat vél látni, ami szerinte botrányos, érdekes, másokat kellemetlenül érintő, vagy szokatlan esemény. Őket nevezték régen pletyka fészeknek! Ezek az emberek, viszont nem pénzért, hanem a "nézettségért", azaz a népszerűségért csinálják! A saját életük, olyan sivár, és szánalmas, hogy kénytelen mások életével foglalkozni, mielőtt szembesül a sajátjával...

 Ezek az emberek, hajlamosak kitalálni is dolgokat. Látnak, hallanak ezt-azt, majd ezt tovább gondolják, és a végére egy szép történetet kerekítenek belőle, ami természetesen NEM IGAZ, viszont a 20 másodperc hírnév, ezúttal is jár nekik. Miután erre rájönnek, már kevesebb "konkrétum" is elég nekik ahhoz, hogy egy újabb sztori hagyja el a szájukat, amit minél többször mesélnek el, annál izgalmasabban, színesebben, és egyre sokszorozódó paraméterekkel teszik. Pl. kezdetben csak kézen fogva sétált két olyan valaki, akinél ez nem lenne helyénvaló. Későbbi mesélésnél, már csókolóztak is. Pár nap múlva, már a szexen is túl vannak... Így lesznek a legendák!



 Ezek az emberek nem mérik fel, hogy milyen károkat tudnak okozni azzal, hogy meggondolatlanságot beszélnek. Még ha valóban azt vélte látni, amit mond, akkor sem biztos, hogy jól látta, hallotta, és feltétlenül mindenkinek el kell mondani mindent, amit erről, a vélt igazságról gondol. Ha csendben maradunk, bölcsebbek maradunk! Ha olyat mondunk, ami egy ember, vagy vagy több ember, esetleg egy család, vagy ne adj Isten több család életét gyökeresen megváltoztathatja negatív irányban, akkor az hatalmas felelősség, amit egész életünkben magunkkal kell cipelnünk!!! Biztos, hogy azzal a tudattal akar bárki is élni, hogy miatta ment tönkre, akár egy ember élete is???? (Ismerek ilyen embert, és nem lennék a helyében, még akkor sem, ha látszólag nagyon sikeres...)

  A média felelőssége ebben pedig az, hogy ha folyamatosan olyan műsorokat sugároznak, amiből folyik a "Hű, nem fogod elhinni, mit hallottam..." mentalitás, akkor ezekből az emberekből egyre több lesz.

 Most is nagyon sok ilyen embert ismerek, akik egy kis figyelemért olyan képtelen scifi-be illő történeteket adnak elő, hogy a hajam kihullik izgalmamban. Már nem is veszik észre, hogy mennyire elrugaszkodtak a valóságtól. A figyelem fenntartásához folyamatosan fokozniuk kell a hatást. Egy idő után már nincs valóságérzetük, és a legszörnyűbb, hogy ők is elhiszik mindazt amit mondanak. Ezek az emberek, MENTÁLISAN BETEG EMBEREK! Fel kell tudnunk ismerni az ilyen embereket, és távol kell tartani magunkat tőlük. Nehéz őket felismerni, de idővel kiderül. Csak az a kérdés, hogy az alatt az idő alatt, amíg rájövünk, mennyi kárt okoznak nekünk...


 Tehát! Ne nézzünk híradót, mert azok nem hírek! Több, mint 6 éve nem nézek híradót, és nagyon jól megvagyok, köszönöm szépen! Az egyéb "hír" műsorok, mint a "Kókusz", meg a barátja a "Passzív", szintén teljesen értelmetlenek! Csak gondoljunk a műsorok végén feltett "közvélemény kutató" kérdésekre... A múltkor véletlenül oda kapcsoltam, és nem hittem el, hogy milyen szinten hülyének nézik már az embereket, és van akit lehet is, mert küldi az sms-t, és szavaz... Számomra ez teljesen hihetetlen!


Ne tegyünk tönkre senkit, 20 másodperc hírnév kedvéért!

Boby


2013. november 29., péntek

"Megpróbálom"

Kedves Olvasóim!

 Az előző cikkemben, az "Az a baj, hogy..." kifogásokról, és hazugságokról írtam. Nagy kedvenc lett a statisztikák, és a visszajelzések alapján. Örülök neki, hogy tudtam segíteni. :)

 A másik hasonló, számomra fontos gondolat, amiről korábbi cikkekben már tettem említést, de külön cikket nem szenteltem neki, az "megpróbálom" témakör.
 Más szavakkal is leírva: próbálgatom, csinálgatom, agyalgatok, tanulgatom, gyakorolgatom, próbálkozok...stb...

Mit is jelentenek ezek a kifejezések?

Abban a pillanatban, amikor kimondod, hogy "megpróbálom", máris felmentetted magad arra az esetre, ha nem sikerülne az, amit "megpróbálsz". Tehát, még nem csináltál semmit, de máris mentegetőzöl, persze nem szó szerint (még), hogy nem Te vagy a hibás, hogy nem sikerült, mert hiszen Te "meg fogod próbálni". Azok, akik rendszeresen használják ezeket a szavakat, rendszerint az én fejemben egy olyan csoporthoz tartoznak, akiket úgy neveztem el, hogy a "Nagy Mentegetőzők klubja".

 Mivel az agyad nagyon jól tudja, hogy máris fel van mentve a "felelősség" alól, ha nem sikerül amit "megpróbál", nincs rászorítva, hogy olyan utasításokat adjon a testnek, hogy 110%-ot adjon bele abba, amit csinál. Ebből mi következik?

AZ, HOGY NEM FOG SIKERÜLNI AMIT "MEGPRÓBÁLSZ"!!!!!!

Ha mégis sikerülne, akkor ahhoz Neked kevésbé van közöd, mint a "szerencsének". "De az én szótáramban nincsen olyan szó, hogy szerencse." egyszóval, ha mégis sikerül, akkor örülj neki, de ha legközelebb is csak "megpróbálod" akkor valószínű, hogy nem fog sikerülni.

 Amikor az ember nagyon akar valamit, és azért MINDENT megtesz, akkor az SIKERÜLNI FOG! De, csak akkor, ha tényleg MINDENT megtesz, amit tud, és amit kell. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Akik csak hibáztatják folyamatosan a környezetüket, a saját sikertelenségükért, jó lenne, ha magukba néznének, és egy kis önkritikát gyakorolnának. Ma, ezt egész Magyarország megtehetné, természetesen tisztelet a kevés kivételnek, akik nagyon erősítik a szabályt.

 Ha végre nem csak próbálkoznánk, csinálgatnánk, meg agyalgatnánk, és utána nem magyaráznánk meg egy laza "Az a baj, hogy..."-al, akkor lehet, hangsúlyozom lehet, hogy kicsit MÁS lenne a hangulat, és talán ez az ország is.
"Kicsit" ... "Talán" ... "Más"...

Teszteld a szavaim igazát magadon, kedves Olvasóm! Számold össze, hogy hányszor mondod, és mi mindenre mondod, hogy "Hát jó, megpróbálom", vagy "Hát igen, próbálgattam, de..." stb... Aztán nézd meg, az eredményed. Mennyi sikerült? Mennyi nem, és mennyinek neki sem kezdtél?
Majd ezután, használtad e, az "Az a baj, hogy..." mondatokat, magyarázat gyanánt?

Lehet, hogy észre sem veszed, hogy így csinálod nap, mint nap, mint nap, mint nap....

"Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!" (Yoda, Star Wars V.) :)

 Ha tudatosan odafigyelsz magadra, és arra, hogy mit beszélsz, azzal elérheted, hogy nem egy média által beprogramozott birka leszel, mert egy idő után zavarni fog a kereskedelmi médiából rád ömlő, borzalom (nem káromkodok) és nem fogod nézni. Tudatossá válsz, minden téren, és átveszed az irányítást az életed felett. Nem az időjárás, és a "Híradó" lesz a nap fény pontja, és még lehetne ezt fokozni, de azt egy következő cikkre tartogatom.

Remélem tudtam segíteni!

További szép napot!

Boby


2013. november 23., szombat

"Az a baj, hogy..."

Kedves Olvasóim!

 Olyan régen szeretném már ezt leírni, hogy most, hogy végre összeállt bennem a teljes mondanivaló, hatalmas lelkesedéssel állok neki és osztom meg Veletek ezt a gondolatomat.

 Aki ismer, azt tudja, hogy nem szeretem a kifogásokat. Nos!

 "Az a baj, hogy..."

Miért is adtam ezt a címet a cikkemnek? Mert ez a pár szó, amivel mi, magyarok, előszeretettel kezdünk mondatot, és beszélgetéseket. Az a mondat, ami így kezdődik, egy kifogást (hazugságot) fog megfogalmazni. Pár példa:
- Az a baj, hogy nincs időm sajnos elmenni a koncertedre.
- Az a baj, hogy túl messze van...
- Az a baj, hogy túl sokba kerül...
- Az a baj, hogy túl nehéz volt, és nem tudtam megtanulni...

STB...
Nos... Lássuk másképpen!
- Ha érdekelne annyira a zenéd, vagy Te, akkor elmennék, de van számomra fontosabb dolog...
- Ha annyira akarnék oda menni, akkor nem érdekelne a távolság...
- Ha az életem múlna rajta, nem sajnálnám a pénzt rá...
- Ha érdekelne, megtanultam volna...
STB..

 Valahogy így tudnám átfogalmazni, a hazug kifogásokat, a fájdalmas igazságra, amit nem mondunk ki. De miért is nem? Mert nem akarjuk a másikat megbántani? Engem sokkal jobban meg lehet bántani azzal, ha a szemembe hazudnak, mintha megtisztelnek az igazsággal. Persze minden ember másként kezeli a konfliktusait. Azonban mára, megfigyelésem szerint, mindenki hazudik a másiknak, és a másik fél eltekint tőle, mert tudja, hogy ő is hazudni fog legközelebb, és akkor majd neki is elnézik. Mindenki tudja, hogy ez megy, de már annyira beépült a köztudatba ez a kommunikáció, hogy mára teljesen elfogadott lett.
 A kifogás általában nem más, mint egy félelem miatt mondott hazug, hárítás, de az "Az a baj..." esetében, ez a hazugság legtöbbször, lustaságból jön.

 Ennek azonban súlyos következményei vannak!
Ha az emberbe beleivódik, és a vérévé válik valami annyira, hogy már észre sem veszi, hogy csinálja, akkor az, az egész életére hatással van. Annyira, hogy saját magának is hazudik, és kifogásokkal intézi el a megoldandó problémákat.  Ha lusta vagyok megcsinálni valamit, ami Nekem lenne fontos, akkor a gondolat sebességével találok ki egy kifogást a lustaságomra, és ezzel nyugtatom magam. Pl. gyakorolni kéne a harmonikán, de lusta vagyok, akkor kitalálom magamnak, hogy "az a baj, hogy most nem vagyok ráhangolódva, vagy fáj a kezem, vagy stb... és máris nem gyakorlok.
 Ez sokkal súlyosabb esetekben, az életünk folyására is negatív hatással lesz.

 Nem vagyunk megelégedve az életünkkel. Nem szeretjük a munkánkat. Nem szeretjük, az autónkat. Nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, DE, mégsem változtatunk!!!! Nem váltunk munkahelyet, mert lusták vagyunk változtatni, hiszen szar, meg utálom, de legalább van... Nem cseréljük le az az autót, mert azzal is foglalkozni kéne, és még pénzünk sincs hozzá... Miért is nincs pénzünk rá? Mert a "de legalább van" munkahelyünkön, rosszul keresünk...???? Mégsem változtatunk!!!! MIÉRT NEM?????!!!! Ezen érdemes elgondolkodni, én is azt teszem!!!! Viszont a túl sok gondolkodás, a cselekvés halála...

 Mindenki mást hibáztatunk a saját problémáink miatt, ahelyett, hogy a kezünkbe vennénk a saját életünket!!! Ha mi nem tesszük, akkor ki??? A saját döntéseinkért Nekünk kell vállalni a felelősséget!
Ha kifogásaink vannak, megoldások helyett, az is a mi döntésünk, amiknek következményei lesznek.
Aki nyavalyog, de nem változtat, annak nem fáj még eléggé!

 Az a baj, hogy nem érdekelnek a kifogások!!! 

Remélem sokaknak tudtam segíteni. Ha most az fogalmazódik meg benned, hogy mit osztom az észt, és nézzek magamba, teljesen igazad van, ezt is teszem, de ettől Neked nem lesz jobb, és valószínű, hogy betalált a mondandóm, és kicsit fáj az igazság...  Az igazsággal szembe nézni, egyszer kell, és akkor nagyon fáj! DE, csak egyszer fáj! Ha nem nézel szembe vele, akkor viszont folyamatosan...

Köszönöm a figyelmet!

Szép napot mindenkinek!



Boby

2013. november 1., péntek

Szórakozás, vagy életmód?

Kedves Olvasóim!

 Régen írtam, mert gyűjtöttem magamban az infókat, benyomásokat, és hagytam, hogy ezek egy új cikkre való lökést és témát adjanak. Sok ilyen cikk van a fejemben, sok témában, de most egy táncházas cikk megírására érzek kellő indíttatást.

 Ahogy a címben is írtam, a táncház, a néptánc, és a népzene funkciójáról elmélkednék most pár sorban.
ÁLTALÁNOSÍTANI FOGOK!

Sokaknak a táncház, egy szórakozási forma, egy kikapcsolódás, a hétköznapi szürkeségből való kiszakadásra való lehetőség. Ezzel szemben, vannak akiknek már életformává vált. Mi is a különbség?

 Akiknek ez egy szórakozási forma, azok vagy rendszeresen, vagy kisebb kihagyásokkal járnak táncházba, és soha nem lesznek PROFI táncosok, viszont akár 20-30 évig is ugyan azzal a lelkesedéssel fognak nekiállni táncolni, vagy  táncot tanulni, mint amikor megismerkedtek vele. Biztos, hogy nem fognak viseletbe beöltözve járni-kelni az utcán, mutatva,. hogy Ő bizony, képvisel most valamit, és erre büszke. Ő magában képvisel, és büszke... Talán elmennek egy "amatőr" táncegyüttesbe táncolni. Teszik ezt azért, hogy még több dialektust, és azokat amiket már ismernek, jobban megtanulják táncolni, és ezzel élvezni azokat az alkalmakat, amikor a párjukkal ezeket élő zenére eltáncolhatják. Persze lehetne még mélyebbre menni, és típusokra bontani ezt a kategóriát, de most ezt nem teszem...

 Akiknek a táncház, már életforma lett, azok már nem biztos, hogy a népi kultúra szépségéért járnak táncházba. Nem biztos, hogy a párjával tett pár tánclépés öröméért megy le egy klubba. Itt, már egész más motiváció mozgatja az embert a háttérből. A megszokás, ami miatt, már rosszul érzi magát az ilyen ember, ha nem megy el egy buliba. Ezek az emberek a legtöbb buliban ott vannak. Mindig alkoholt fogyasztanak. Nem mindig állnak föl táncolni, vagy ha zenészről van szó, akkor nem mindig veszi elő a hangszert, sőt nem is mindig viszi magával. A társasága, hasonló emberekből áll. Nem ítélem el őket, mert a kísértés nagy, én is éreztem sokszor, hogy ha most ebbe, meg abba a buliba nem megyek el, akkor lemaradok valami fontosról... Nem maradtam le semmiről, legfeljebb spóroltam pár ezer forintot, és pár ezer agysejtet. Nagyon vékony a határ amikor életmóddá válik a táncház, és ennek a legrosszabb értelmében. Folk kocsmáról, folk kocsmára járni, hétről-hétre, egy megszokott PROGRAM szerint. Mint egy gép... Nem is gondolkodik rajta, hogy hova vezet ez az út, mert csak a programját követi, buliról-bulira. Valahogy erre, mindig van pénze, de mindig sírás van amikor a pénz szóba kerül. Jövőkép van, valamilyen, és nagy tervek is vannak, csak a megvalósításnál mindig ez hangzik el: "Majd amikor..." és nem történik semmi.
 Egy okos embertől hallottam: "Akkor vagy alkoholista, ha pontosan tudod, hogy mikor iszol legközelebb." Persze vannak fokozatok. Minden este egy sör, az nem a klasszikus értelemben vett alkoholizmus...

 Az viszont amikor egy zenészt megfogadnak a táncházba muzsikálni, és Ő az aki elsőnek érkezik, leül a kocsmában és elkezd inni, majd a buli végén utolsóként feláll(na), és várja a gázsit, már egy intő példa, hogy hova el lehet jutni, ezzel a megszokásból induló, és a gyeplőt a kezünkből kiengedő, PROGRAM követő magatartással. A példa valós, de nem írok róla többet, a személyiségi jogok, és a korrektség miatt azzal szemben, aki ezt elmesélte nekem.
 Számtalan esetben láttam eszméletlenre ivott zenészeket a bulinak már a közepén. Táncost szintén. Én is megittam a magamét, sőt egyszer-kétszer én is hamarabb dőltem ki, mint kellett volna, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt ilyen. Még a helyszínre is emlékszem. (A bulira természetesen nem...) De amiről beszélek, az a minden buliban, és rendszeresen, szituáció. Hova vezet ez? Mi az értelme? Ezt a viselkedést adjuk tovább, a fiataloknak, akik most nőnek fel a táncházakban, és klubokban? Erre a "kulturált szórakozásra" olyan büszkék azok akik részegen verik az asztalt, hogy "Magyar táncházba, magyar zenét!"?
 Amikor fiatal zenészektől, tanítványoktól azt hallom vissza, hogy voltak egy táncházban, és nem értették, hogy egyes "nagyon táncosok" mit csináltak tánc címén, amikor nyakukon a duzzadó erekkel, szinte habzó szájjal, vérben forgó szemekkel, hongkongi akciófilmbe illő hang effektekkel kísérve, "táncoltak" legényest, vagy ugyan ilyen elánnal rángatták jobbra, illetve balra, a párjukat, aki igazából csak kellék volt, és fura módon, így is élvezte, mert a "nagyon táncossal" táncolhat, akkor elgondolkozok egy kicsit...

 Vannak olyan klubok, amelyek működésükkel egyenesen ártanak a táncház hírének, és a kultúránknak. Ahol minden este botrány, balhé, verekedés van, vér folyik, és nem ritkán, rendőrök is vannak... Miért jó így lealjasítani azt, amire olyan büszkék vagyunk? Akik ezeket a helyeket csinálják a "legbüszkébbek" közül kerülnek ki...
 Adjuk meg a módját a szórakozásnak. Mulassunk, italozzunk, táncoljunk, énekeljünk, muzsikáljunk... De az ISTEN SZERELMÉRE!!!! KULTURÁLTAN!!!!!!!!!!!!!!
 Megkaptam párszor, hogy de a falun...., meg a székelyeknél..., meg a juhászok így, meg úgy mulattak...., meg a régiek a kultúrházban is elengedték magukat, és mulattak... Tudom, én is ott voltam sokszor ilyen eseményeken. DE!!!!!!!!!!!!!!! Én most a városi emberek szórakozásáról beszélek, akik "megpróbálnak" a nagyvárosban, falusi ember módjára szórakozni, ami rendben is lenne, ha a falusi ember, szűk közösségének a rendszabályozó hatása, működne. De, nem működik, mert az illető bármennyire is falusi akar lenni, még úgy is beszél, egyes esetekben, és még a táncmozdulatokat is majdnem tökéletesen lemásolja, viszont ennek ellenére Ő, VÁROSI EMBER!!!! Nem tud más lenni, mert itt szocializálódott!!! Egy hatalmas háború dúl a fejében. Nincs mögötte a falu közösségének a rendszabályozó ereje, mert a városban ilyen nincs, viszont van liberális gondolkodás. Mindenki azt csinál amit akar, és ha ez másoknak, nem tetszik, akkor lehet elhúzni... (ezt is megkaptam már párszor)

Itt kezdődik a probléma... Szerintem!

Hova vezet mindez?

Nem kell Velem egyetérteni! Ez az én véleményem, és bárki előtt vállalom.
Részemről, a kulturált szórakozást részesítem előnyben.

Boby

2013. október 6., vasárnap

Nyár 2013 (2)

Kedves Olvasóim!

 Ha megkésve is, de részemről, ünnepélyesen lezárom a nyarat... :) Nincs több tervezett utazás. Itthon lét van, az én Drágáimmal. Nem volt unalmas ez a nyár, sem...

Egy kis visszatekintés...
 Béla bácsi temetése, méltó megemlékezés, és búcsú volt. Még megtippelni sem tudom, hogy hány zenész húzta egyszerre. Olyan zenészek is, akik egyébként, ilyen-olyan okok miatt, soha nem zenélnének együtt... Sajnálom, hogy ilyen "alkalom" kell ahhoz, hogy félre tudjuk tenni, a nézeteltéréseinket. Ilyenkor mindig kiderül, hogy nem is olyan nehéz, csak el kell határozni.


 Megkezdődött az iskola is. Szeretek tanítani, tehát ezzel sincs semmi baj, SŐT!!!!


 A Nyár végleges lezárásaként itt a videó a Méta zenekar, svédországi, fesztivál turnéjáról:


Kíváncsian várom, hogy a jövő nyár, mit tartogat Nekem... :)

Boby

2013. szeptember 16., hétfő

Mit, miért...?

Kedves Olvasóim!

(Ha elkezded, olvasd is végig... Döntsd el, hogy bármi lesz, elolvasom! Ha nem, akkor el se kezd...)

Mit, miért csinálunk? Ez lenne a témája ennek a cikknek.

Ha, minden cselekedetednek meg tudod mondani az okát, még nem biztos, hogy azért csinálod. Ez most így, kicsit furán hangzik, igaz? De, ha belegondolsz, akkor nagyon IGAZ.
 Mond meg, hogy miért azt a telefont vetted meg, amit most használsz! Biztos azért? Biztos, hogy nincs másik a piacon, amelyik jobb lenne Neked? Ami okot most mondanál, az valóban az igazi érzelmi okod, vagy egy olyan magyarázat, amivel igazából, inkább magadat akarod meggyőzni, hogy, igen, azért ezt vettem meg, mert...  Vagy... Mond meg, hogy miért abba az élelmiszer boltba jársz, amelyikben most vásárolsz! Miért? Biztos azért?

 A cselekedeteink mozgató rugója, a motiváció. A motiváció egy olyan érzelmi töltet, ami hatására cselekvés történik. Egyes esetekben pedig, pont az ellenkezője, az az, nem történik cselekvés. Egy példa:

 Elmész vásárolni egy élelmiszer boltba, és az árú amit vásároltál, nem megfelelő minőségű, de ez csak a használat előtt derül ki. Oda többet nem mész be, vagy legalább is, egy darabig biztos nem. Tehát, a motivációd, hogy bemenjél az volt, hogy éhes vagy, és mondjuk, közel van a bolt. Legközelebb viszont, azért nem fogsz bemenni, mert rossz tapasztalatod volt, tehát a motivációd arra fog irányulni, hogy elkerüld azt a boltot, tehát a legutóbbi cselekvésednek az ellenkezőjét fogod tenni. Ilyen egyszerű...

 Így van ez Mindenkivel. Ha, egyszer volt egy rossz tapasztalatod, akkor véded magad, falakat emelsz abban az irányban. Ez így normális. De, ez nem azt jelenti, hogy többet nem mész élelmiszer boltba, és nem veszel magadnak ennivalót! Ugye nem? (mert akkor, ezt a cikket már, több, mint valószínű, hogy nem olvasnád...)
Az élelmiszert, legtöbb esetben, élelmiszer kiskereskedelmi egységben vesszük meg. Ez egy üzleti modell része. Gyártó-nagykereskedő-kiskereskedő-vásárló. A legtöbb dolgot így szerezzük be.

 Biztos volt mindenkinek negatív tapasztalata, szinte minden ágazatban, ahol eddig vásárolt. Nekem is volt... De attól még, nem mondom azt, hogy többet, ilyen üzleti modellt használó cégnél, nem fogok vásárolni. Ugye nem...?

 Az MLM is egy ilyen üzleti modell, és minden MLM cég különbözik a másiktól. ...és most mondod, hogy jaj már megint az MLM...! Jogos, mert biztos volt már rossz tapasztalatod ilyen üzleti modellt használó céggel. Nekem is volt, de attól még, másik ilyen céget, nagyon nagy örömmel használok minden nap! :)
 Egy biztos, hogy MINDEN MLM MÁS! Ha az egyikkel volt rossz tapasztalat, akkor ahhoz a másiknak semmi köze.

 Ha az egyik benzinkút HÁLÓZATNÁL, rossz benzint kapsz, akkor többet nem tankolsz benzint sehol... Így teszel? Mész gyalog, mert az egyik kútnál rossz volt a benzin, vagy bunkó volt a kasszás, vagy nem köszönt a kútkezelő, vagy... stb...? Szerintem nem... Szerintem, elmész egy másik, ugyan olyan üzleti modellt használó, de másik cég logójával ellátott benzinkúthoz, és ott fogsz tankolni. Így van?
Tehát ugyan azt a modellt használó, de másik céghez mész.

 Látható, hogy nem az üzleti modellekkel van esetenként a probléma, hanem azokkal akik működtetik, tehát, az emberekkel. Van aki tudja, akarja, és jól csinálja, van aki nem tudja, vagy szándékosan "rosszul" csinálja, ami Neki jó, de a vásárlóknak nem. Ez az üzleti etika, és az üzleti modelltől független.

 A kérdés mindig az, hogy mi a motivációd... Általánosítás, falak emelése, megszokás, és az önáltatás, nem célra vezető. Amit teszünk, azt tegyük azért mert, tényleg azt akarjuk tenni, és mert az jó nekünk.

 A megszokásból cselekvőknek egy jó tanács:
Az önámítóknak, és kifogás gyárosoknak egy másik:

Végül azoknak, akik mindent megcsinálnak, csak azért, hogy fontosnak érezzék magukat:


 Azt kívánom minden embernek hogy tűzzön ki célokat maga elé, és AKARJA azt elérni, mert a cél felé vezető úton, a hétköznapi problémák, ilyen módon megoldódnak, és az út végén eléri a célját. Viszont, ha a problémák megoldása maga a cél, akkor az egyik probléma megoldása után, jön a következő cél, egy másik probléma... 

Szép napot, és motiváló célokat kívánok Mindenkinek!

Boby



2013. augusztus 27., kedd

Miért így csinálom?

Kedves Olvasóim!

 Rövid időre eltűntem, de MOST már itt vagyok, és rendületlenül helytállok. A tervem az volt, hogy egy nagy, nyári összefoglalóval jövök elő, a majd két hónapos hallgatás után, de úgy döntöttem, hogy egy sokkal hasznosabb, és talán mindenki (pénztárcájának) számára érdekes témával jövök elő.

 Azt, már mindenki tudja, hogy a Lyonessel foglalkozok. De! Azt, vajon értitek e, hogy miért? Miért olyan érdekes Nekem a Lyoness, és mondjuk Neked, aki most ezt olvasod, annyira, vagy egyáltalán nem az?

 Íme pár olyan cég, akiket Mindenki ismer, vagy hallott róluk, és minőségi szolgáltatásaikra, illetve termékeikre amúgy is igényt tartanék, akkor ezt miért ne tenném olcsóbban?

 G-Roby 

 Etel, ital, és sok-sok más termék... A korábbi bejegyzésekből kitűnik, hogy olcsó. Én hozzáteszem, hogy megbízható, és jó minőségű.
 Részemről online rendelek tőlük. Sokan, azért nem használják az online étel rendelést, mert abban bíznak, hogy amit a saját kezükkel kiválasztanak, az a jó. Természetesen, ezt senki nem vonja kétségbe.
 A G-Roby online munkatársai, a fenntarthatóság, és az üzletpolitika miatt, soha nem tesznek a kiszállított termékek közé olyat, aminek kicsit is kérdéses a minősége. Sőt, a raktárban, mindig friss az árú, ami a boltokban nem mindig van így. Találkoztunk már fonnyadt paradicsommal, és rothadt barackkal, amikor a zöldséges részlegen válogattunk a megszokott multinkban? Vagy hallottunk olyan ismerősről, akinek van olyan ismerőse, aki már járt így?
 Na, én mióta rendelek, ilyet nem láttam!

A G-Robynál
(Budapesten)

Az online vásárlás előnyei:

    - gyors (10-15 perc, szemben a 2-3 órával)
    - pontosan előre számítható költség (a rendelés végén ott az összeg)
    - pontosan akkor érkezik az árú, amikor én mondom (intervallumokban dolgoznak)
    - a futárnál készpénzzel, vagy kártyával is lehet fizetni, vagy előre online
    - nincs tülekedés, lökdösődés
    - mindig friss az árú
    - a lejárati dátumokra mindig odafigyelnek
    - online kedvezmények
    - nincs sorban állás
    - nincs hiba a kasszánál (elütés, vagy ott derül ki, hogy nem annyiba kerül)
    - nincs cipekedés (oda rakja a futár, ahova mondom)
    - nincs benzin költség, és autó használat (parkolóban ránk nyitott ajtó, tolatás..)
    - OLCSÓBB mint máshogy vásárolni
    - Mindennek a tetejébe még Lyoness visszatérítés is jár!!!

                                   
Amit az online vásárláshoz meg kell tenni:

 - újdonság, és ki kell próbálni (ez erőfeszítésbe kerülhet, a megszokások miatt)                                          
 - meg kell tanulni használni (mint egy mobiltelefont)

Mindent összevetve, ha valaki tud hátrányt írni, akkor írhat. Én nem találtam. Ha ennek ellenére a nyilvánvalóan drágább, a megszokásaink által irányított vásárlást választjuk, akkor biztos meg van rá az okunk, meg a magyarázatunk, de egy biztos, nem a gazdaságosság vezet minket, hanem valami más...

 Budapest határain túl, friss árút, hús árút, és fagyasztott árút, nem szállítanak ki, viszont 50kg súly határig, italokat, vizet, karton számra és tartós élelmiszert viszont igen. Vidéki nagy városoktól, a falvakig, egyre több élelmiszerbolt, sarki fűszeres, hentes, ABC, Coop, stb... csatlakozik a Lyoness-hez, ahol minden egyéb beszerezhető, szintén visszatérítéssel.

OMV

Ez a cég annak érdekes, akinek van autója, és szokott is tankolni bele. A Loyness-től, előre megvásárolt OMV vásárlási utalványokkal felvértezve megyek tankolni, és ha eszembe jut, akkor még a SuperShop kártyámat is odaadom. Így pénzt és pontokat is kapok vissza a tankolásomból.
 Aki tankol, az tudja, hogy ez mekkora rendszeres költséggel jár.




Müller

 Aki nem ismerné, ez egy drogéria, ahol az Ablak tisztító szertől, a Star Wars lego-n, és egy külön parfümös szinten át, a Zab falatig, mindent lehet kapni, nem úgy, mint egy egyszerű drogériában. Német cég, magyar pénztárcának megfelelő árak, viszont német minőség (a saját márkás termékeknél például). A Lyoness-től, előre megvásárolt Müller ajándék kártyával vásárolhatunk. Ha nem költjük el az egész keretet, akkor a megmaradó pénz az ajándék kártyán marad, és legközelebb felhasználható. A visszatérítést az ajándék kártya megvásárlásakor azonnal megkapjuk az egész összeg után.



kuponvilág.hu


 Aki szereti az akciókat, és szeret böngészni a neten, annak ajánlom ezt a céget. 50%-90%-os kedvezménnyel lehet hozzájutni, a fog fehérítéstől, a laptop hűtőig, rengeteg termékhez, és szolgáltatáshoz. A Libri könyvesbolt hálózat folyamatos akciókat hirdet itt. Sőt, ha készpénzzel szeretnék fizetni a kuponokért amiket kiválasztottunk, akkor nem kötelező bankkártyával, vagy Paypal számlás fizetést alkalmaznunk, hanem keresünk a közelünkben agy Libri könyves boltot, bemegyünk, és a pénztárnál bemondva az azonosító adatokat, amiket  a vásárlás során kaptunk, az eladó beazonosít minket, és megkapjuk a kupont, amit ott helyben fizetünk ki. A visszatérítés a kifizetett összeg után, természetesen, minden esetben jár.

Részletek a személyes kupon átvétellel kapcsolatbanitt

 Természetesen az, hogy ki, hol költi a pénzét, a saját, magán ügye. A mai világban viszont, mindenki, vagy legalábbis a többség, a költség hatékonyságra nagyon odafigyel.
 Ezzel a szösszenettel, csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy sok módja van a költséghatékonyságnak, és nem biztos, hogy ebben a pillanatban azt használod, ami a leghatékonyabb. Lehet, hogy igen, de mi van, ha mégsem...? Egyszer érdemes egy hónapot úgy csinálni, hogy csak Lyoness partnereket használsz, és ezt úgy teszed, hogy használod a Lyoness adta előnyöket. Ezután össze lehet hasonlítani a gazdaságossági mutatókat, és azt, hogy milyen eredményhez vezet, ha hosszú távon a Lyoness-el vásárolsz, és milyen, ha az általad most használt sémát választod továbbra is.
 Nem akarok számokba belemenni most. Ha megkeresel, akkor nagyon szívesen át számolok Veled mindent, tételesen. A számok nem fognak hazudni... :) A Lyoness hosszútávú használatával, elkerülhetetlen, hogy előbb, vagy utóbb a vásárlásaink 10%-80%-át visszakapjuk...

Két évnyi tapasztalatommal, hiszem, hogy tudok segíteni.

 Ezen kívül nem elhanyagolandó tény, hogy összesen 44 országban használhatod a Lyoness előnyeit, a kártyáddal, és minden vásárlásodból külföldről is visszakapsz pénzt, a bankszámládra... :)

Van ilyen pénzvisszatérítő kártyád, ami teljesen, költség, és kötelezettség mentes?

SZERETNÉL EGYET?

fiszmoll@gmail.com

Boby

u.i.: A Lyoness adta előnyök itt, a vásárlásnál kezdődnek, de korántsem itt érnek véget...