Népszerű bejegyzések

MyLyconet


SIG_GET_CASHBACK SIG_START_NETWORK SIG_MORE_ABOUT_ME
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: média. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: média. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 16., szerda

Rabszolga tartás a 21. században, Magyarországon (is)...

Kedves Olvasóim!

Most három dolgozó nő történetét fogom megosztani Veletek. Szerintem mindenki hallott már ilyen történetet, sőt, talán még testközelből is megtapasztalta, hogy milyen rabszolgának lenni, csak nem volt tudatában, hogy Ő most az...
Mindenkinek ajánlom megnézni, a Spartacus című, 4 évadból álló, elég naturális, és már-már 18-as karikás sorozatot. Nem mindenkinek tetszik, mert nagyon amerikai, meg giccses, meg a rendezés, meg a technika, stb... De az alap hangulat, az igazságtalanságok sorozata, a kiszolgáltatottság érzése, és az elkeseredettség, teljesen átjön...

Ez a helyzet! Rabszolga tartás van, ma a 21. században, Magyarországon (is).

Azok, amiket eddig, a korábbi cikkekben leírtam, a média tevékenysége, az emberek tudatosságának a hiánya, a megalkuvás, az emberek álmainak a tudatos szétzúzása, és még sok-sok dolog amiről nem írtam, juttatnak el embereket idáig, másokat pedig oda, hogy "vezetőként" ezt engedje, és élvezze az eredményét.

A cikket egy általam még soha nem olvasott oldalon találtam a facebook-ra fellinkelve, egy ismerősöm által. A forrás ebben az esetben nem fontos, mert mindenki tudja, hogy ezek sajnos mindennapos történetek, amik nem most, nem 4 éve, nem 8 éve, és nem 12 éve, stb... kezdődtek...
(Csak a tisztán látás kedvéért leírom a politikai hovatartozásom: EGYIKHEZ SEM)


OLVASD VÉGIG, VAGY EL SE KEZD!




Modern rabszolgaság: „Ha nem tetszik, el lehet menni!”

Három nő, három különböző munkahely, a problémák mégis szinte szóról szóra ugyanazok. Dupla műszak, illegális túlóráztatás ingyen, pár tízezer forintra bejelentve, embertelen stílus a főnök részéről – három tipikusan kiszolgáltatott terület dolgozói mesélnek.

Egy sörözőbe érkezem, ahol napközben egy, este hét után két alkalmazott dolgozik. Megkapom a kávémat. „Menjünk ki” – suttogja az alkalmazott, s nem értem, miért. Kint aztán kiderül. „Be van kamerázva és mikrofonozva az összes helyiség, a tulaj nézi, mit csinálunk.”

NÉGY ÓRA HELYETT HUSZONEGY

Bea egy éve dolgozik a sörözőben, ahova főleg fiatalok járnak. A hétvégi csúcsidőben kétszáz-kétszázötven vendég ül az asztaloknál, ilyenkor délelőtt 10-től másnap reggel 7-ig vannak nyitva, de előfordul, hogy csak egy órára zárnak be, a takarításra. Bea munkarendje némileg eltér attól, amiben eredetileg megállapodtak. „Egyik héten öt napot, a másik héten kettőt dolgozunk. Ha az ötnapos héten egy hosszú műszakot egy rövid követne, az még elviselhető lenne, hiszen ha reggel érsz haza, aznap csak este kell bemenned. Ehhez képest én itt öt napot hosszúzom rendszeresen, ami 20-21 óra munkát jelent egyhuzamban. Ilyenkor legtöbbször csak arra van időm, hogy hazaszaladjak lezuhanyozni, máris jövök vissza.” Hogy lehet ezt a sok munkát alvás nélkül csinálni? „Egy idő után az ember megszokja, persze azért könnyen átbillenhet. Amikor például helyettesítenünk kell a másikat, mert beteg vagy szabadságon van – ezekre az időszakokra egyébként nincsen pénz: csak akkor mehetünk el, ha ledolgozzuk, aki pedig beteg, az nem kap fizetést… Volt, hogy tíz napot hosszúztam egyben, a végén már hallucináltam és közel voltam az ájuláshoz.”
Gyors fejszámolást végzek, ha ennyi a túlóra, akkor havonta 250 órát dolgozik 160 helyett. Ugyanazért a bérért? Hát persze: Bea papíron, négy órára bejelentve nettó 35 ezer forintot keres, a valóságban 114 ezret, és egy minimális részt megtarthatnak a borravalóból. A fizetés általában csúszik, ha pedig valakinél betelik a pohár és felmond, a kauciót biztosan nem kapja vissza. Kauciót, igen, mert az is van, néhány tízezer forint arra az esetre, ha a felmondás után kiderülne, kárt tett a felszolgáló valamiben… Előre tudom a választ, mégis felteszem a kérdést: próbáltak bármit tenni a sok igazságtalanság, törvénytelenség ellen? Kiderül, hogy többször is próbáltak jobb feltételeket kialkudni. A válasz mindig ugyanaz volt: „Ha nem tetszik, el lehet menni máshova.”

TÍZ ÓRA A PÉNZTÁRBAN

Klári egy vidéki hipermarket pénztárosa. Üzletvezetői, bolti eladói és pénztárosi bizonyítványainak nem sok hasznát vette, az első interjún kerek perec közölték vele, hogy legfeljebb betanított munkásként tudják alkalmazni, csak így éri meg a cégnek. Hat órára vették fel, de sokkal többet dolgozik. „Tíz órát dolgozunk, szinte megállás nélkül. Amikor lejár a hat óra, kicsekkoltatnak minket, hogy hivatalosan úgy tűnjön, végeztünk aznapra, de aztán hátul vissza kell mennünk, és folytatnunk kell a munkát még minimum négy órán át. Kétféle jelenléti ív van, egy hivatalos, és egy, amin a tények szerepelnek. Amikor csúcsszezon van, tizenhárom órát is dolgozunk szünet nélkül, túlórapénzről pedig szó sem lehet. Az egyik kolléganőm egyszer rosszul lett, ő aznap úgy állt fel, hogy nem jön többet vissza. A többiekkel az lett a taktikánk, hogy a vevők előtt kéredzkedünk ki a mosdóba, hogy kínos legyen a csoportvezetőnek nemet mondani.”
Őt is megkérdezem, szóltak? Valakit megkerestek a panaszukkal? „Szóltunk, persze – válaszolja Klári – mit gondolsz, mit válaszoltak? »Százan jönnek a helyetekre, menjetek csak, ahova akartok!« Még azt is hozzátették, hogy pereljük csak be őket bátran, remek ügyvédjük van, és a büntetések ellenére sokkal jobban megéri a cégnek, mint ha mindenkit nyolc órára jelentenek be, és kifizetik a túlórákat is.”
Mi benne a legrosszabb, firtatom, és kiderül, hogy nem is a sok munka, hanem a stílus, amit el kell viselni, már ha másnap is kell még a munka. „Amikor megkérdeztük, hogy miért nem lehet emberi hangon beszélni velünk, csak nevettek.” Klári azt mondja, ő még fiatal, alig múlt negyvenéves, ő még bírja, de amint lesz egy másik hely, ahol emberszámba veszik, már megy is. De ezzel kapcsolatban nem túl optimista…

DUPLA MŰSZAK UGYANANNYIÉRT

Éva 60 éves, egy kereskedelmi cég alkalmazottja. Reggeltől estig egy hűtőház csarnokában csomagolja a mirelit árut, a csomagokat ládákba teszi, azokat pedig raklapokra. Egy-egy láda 25 kilót nyom, nem nehéz elképzelni, hogy mit jelent ez egy törékeny asszonynak fizikailag. Szombat este 6 órakor hívom, de csak a férje van otthon. Dolgozik az asszony, mondja, de jobb is, ha inkább őt kérdezem, a felesége nem biztos, hogy merne válaszolni a kérdéseimre. Próbálkozom azért, hogy esetleg másnap zavarhatok-e, kiderül, hogy nagy valószínűséggel másnap is munka van, hat nap a minimum, de havonta két-három vasárnap is be kell menni. Nem hiszek a fülemnek. Hat-hét nap hetente? És naponta hány óra? „Műszak nincs, fél 9-kor kezdődik a munkaidő, ami elvileg este 6-ig tart, de ha havonta egyszer megjön a hatórás busszal, már sokat mondok – feleli Éva férje. – Általában 10-11 között jön haza.”
„Egyetlen húszperces ebédszünettel ki kell bírniuk estig, ha pedig estére is maradni kell, legfeljebb még egy szünetet engedélyeznek. Ráadásul folyamatosan figyelik őket, ha kétszer-háromszor nem tetszik valami, például nem halad elég gyorsan a munka, ki vannak rúgva. Ugyanez igaz a táppénzre is: ha valaki másodszor marad otthon, utána azt mondják, már ne is jöjjön. Az egyetlen könnyebbség, hogy hozzák-viszik őket, és a mi esetünkben az, hogy nyolc órára van bejelentve a feleségem, mert nemsokára nyugdíjba megy, de ez minden. Másban nincs köszönet. Dupla műszakot csináltatnak velük, havi 80 ezerért. Az üzemben egyébként 70-80 alkalmazott van, köztük alig egy-két férfi, ők jobban kiállnak a jogaikért, meg nem is bírják fizikailag.”
„Miért, a felesége bírja?” – kérdezem. „Nem bírja, dehogy bírja. Sokszor borul ki, sokszor jön haza sírva. Nyolc éve csinálja, és három éve van még a nyugdíjig. Nem nagyon van választása, legalábbis ő így érzi. A környéken nincs más munka. Én sokszor mondom, hogy hagyja már ott a fenébe, nem embernek való az, amit ők ott csinálnak.”
„Ennyi munka mellett másra nem jut idő?” – kérdem. „Nem hát. A háztartás teljesen az én gondom – válaszolja a férfi. – Mosok, főzök, vasalok, takarítok, ellátom a jószágokat és tavasztól a kertet is, hogy legyen zöldség-gyümölcs a házban. Pedig csontritkulásom van és szívbetegségem… Soroljam még?”  

Gondolkozzunk el egy pillanatra... Nekem ez nem tetszik!
Félre lehet nézni, mint a villamoson, amikor olyanok szállnak fel, akik nem tudnak viselkedni, és inzultálják az utazókat. Hátha minket békén hagynak... Ismerős ugye?

 Ezek az emberek olyanok, akiket ma a "vezetők" csinálni akarnak mindenkiből! 

NE ENGEDD!!!!!! LEGYÉL BÜSZKÉBB ANNÁL, HOGY ILYET TEHESSENEK VELED! 
MINDIG VAN VÁLASZTÁS!

"De ez legalább van..." Szokták mondani. HÁT NEM, ugyanis ez a hozzáállás eredményezte, hogy vannak ilyen rabszolgatartó "munkahelyek"! 

Legyél tudatos, tanulj, fejlődj, ötletelj, álmodj, AKARJ!!!!! 

 Igen, ehhez meg kell mozdulni, és néha olyat is csinálni kell, ami kicsit kényelmetlen, vagy "nem szoktuk meg". 

Kérdés:

 Megmozdulsz, és teszel magadért, kicsit kilépsz a komfort zónádból, és olyat csinálsz amit nem szoktál, a saját lábadra állsz, abba hagyod a környezeted hibáztatását az életed jelenlegi állapota miatt, és felelőséget vállalsz a döntéseidért, és az életedért, vagy inkább rabszolga leszel, az iménti három történet szerint, és így élsz amíg....?????



Boby

2013. december 14., szombat

20 másodperc "hírnév"

Kedves Olvasóim!

 Aki rendszeresen olvassa a cikkeimet, annak, először is, gratulálok a kitartásához, másodszor, hozzászokhatott ahhoz, hogy az írásaim stílusa, nem a "fogalmazzunk virágnyelven", nem is a "drága büngyürkéim", és még véletlenül sem a "Jaj, mit fognak szólni...?!?" kategóriákba tartozik.

 Ezen nem kívánok változtatni, akkor sem, ha ez sokaknak nem tetszik! Mert, sokaknak nem tetszik! Viszont sokaknak igen, és meglepő reakciókkal találtam magam szemben, az utóbbi 1 hónapban. Ismerősök, és ismeretlenek kerestek meg privátban, akik arról számoltak be, hogy miután olvasták a cikkeimet, azok határozottan felrázták, észhez térítették, és felnyitották a szemüket. Megköszönték a segítségemet, hogy tudatosabb létezési szintre tudtak lépni. Nagyon furcsa, de jó érzés volt.
 Akik az ellenkezőjével kerestek meg, Nekik is tudtam segíteni, mert az igazság fáj, és mindannyiuk mondanivalójának, pontosan ez volt a lényege. Beletaláltam a legfájdalmasabb pontjukba, és erre reagáltak támadással. Az igazság FÁJ! Nekem is FÁJ! Mindenkinek FÁJ!
 Aztán vannak, akik nem jutottak el odáig sem, hogy írjanak, vagy reagáljanak (lustaságból, büszkeségből, ...mindegy is), mert ők magukban elrendezték valahogy így: - Áááá, ez a srác, csak osztja itt az észt! Mit tudhat az én problémáimról. Fingja sincs róluk! Majd én tudom, hogy, hogy oldjam meg őket. Nem is igazak rám, amiket írt. Hiszen én megpróbáltam mindent, de az a baj, hogy...     STB... LÁTJUK? ISMERJÜK?

 Bevezetésként ennyit, és most jöjjön amiről igazából írni akarok. A média, leginkább a kereskedelmi média, tevékenységéről, és annak áldásos hatásairól. Persze nem mindenről, és nem tudományosan, hanem ahogy én látom, a saját megfigyeléseim szerint, egy aspektusból.

 Miért is adtam címnek, hogy 20 másodperc "hírnév"? Mert a kereskedelmi média tele van olyan emberekkel, akik mindent megtesznek ezért a 20 másodpercért. MINDENT! Természetesen a 20 másodperc nem egy konkrét idő intervallumot fejez ki, hanem inkább azt jelzi, hogy az amit egyesek megtesznek azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, mennyire aránytalanul sok kárt okoz, ahhoz képest, hogy mennyi figyelmet kapnak ezért. Egy példa:
 Valaki hall valamit, amit valaki mond valakinek. Ezt nevezhetjük pletykának. Nem tudja, hogy igaz, vagy sem, de azt tudja, ha ezt szűkebb, de inkább szélesebb plénum előtt adja elő, akkor oda fognak rá figyelni, és egy ideig, Ő érdekes lesz a többség szemében. Azzal nem foglalkozik, hogy a történetben szereplő, vagy szereplők életére milyen hatást gyakorolhat ez, csak azzal foglalkozik, hogy minél többen, minél hosszabb ideig figyeljenek rá. Ez nem új keletű dolog, mert mióta világ, a világ, pletyka volt, van, és lesz is. Az egyik ilyen, borzasztó pletyka, aminek számos halálos áldozata is volt, az a salemi boszorkány per volt. Aki nem ismeri, járjon utána!



 A média, most ugyan ezt csinálja, csak olyan széles közönséghez juttatja el a "híreit", hogy a hatása ennek, ép ésszel szinte fel sem fogható. Elhisszük azt, hogy mennyi ember képes pénzt gyűjteni egy dél-amerikai szappanopera főszereplőjének, a szem műtétre, aki szerepe szerint vak? Szinte felfoghatatlan, hogy ilyen van! A különböző "talk show"-k, és 20 másodperces, fizetett sztárjai, akikből néha, hosszú időre nevetség tárgyát képező figurákat csinálnak? Stb...

 Mindezt miért teszik? Miért mérgezik az emberek elméjét? A nézettség miatt. Mert minél magasabb egy műsor nézettsége, annál drágábban lehet eladni a műsor közbeni reklámidőt. Ez a kereskedelmi média lényege! A műsorok nem azért vannak, hogy szórakoztassanak, hanem, hogy reklámokat adjanak el velük, nekünk!

 Mindezek közben, szépen belemegy a fejekbe, hogy milyen jól lehet érvényesülni akkor, ha valami olyat mondunk, amire sokan felkapják a fejüket. Ezért mindenki, akiben ez a mentalitás benne van, az figyel. Radarozza a környezetét, és azonnal egy "rögtönzött híradó" válik belőle, ha olyat vél látni, ami szerinte botrányos, érdekes, másokat kellemetlenül érintő, vagy szokatlan esemény. Őket nevezték régen pletyka fészeknek! Ezek az emberek, viszont nem pénzért, hanem a "nézettségért", azaz a népszerűségért csinálják! A saját életük, olyan sivár, és szánalmas, hogy kénytelen mások életével foglalkozni, mielőtt szembesül a sajátjával...

 Ezek az emberek, hajlamosak kitalálni is dolgokat. Látnak, hallanak ezt-azt, majd ezt tovább gondolják, és a végére egy szép történetet kerekítenek belőle, ami természetesen NEM IGAZ, viszont a 20 másodperc hírnév, ezúttal is jár nekik. Miután erre rájönnek, már kevesebb "konkrétum" is elég nekik ahhoz, hogy egy újabb sztori hagyja el a szájukat, amit minél többször mesélnek el, annál izgalmasabban, színesebben, és egyre sokszorozódó paraméterekkel teszik. Pl. kezdetben csak kézen fogva sétált két olyan valaki, akinél ez nem lenne helyénvaló. Későbbi mesélésnél, már csókolóztak is. Pár nap múlva, már a szexen is túl vannak... Így lesznek a legendák!



 Ezek az emberek nem mérik fel, hogy milyen károkat tudnak okozni azzal, hogy meggondolatlanságot beszélnek. Még ha valóban azt vélte látni, amit mond, akkor sem biztos, hogy jól látta, hallotta, és feltétlenül mindenkinek el kell mondani mindent, amit erről, a vélt igazságról gondol. Ha csendben maradunk, bölcsebbek maradunk! Ha olyat mondunk, ami egy ember, vagy vagy több ember, esetleg egy család, vagy ne adj Isten több család életét gyökeresen megváltoztathatja negatív irányban, akkor az hatalmas felelősség, amit egész életünkben magunkkal kell cipelnünk!!! Biztos, hogy azzal a tudattal akar bárki is élni, hogy miatta ment tönkre, akár egy ember élete is???? (Ismerek ilyen embert, és nem lennék a helyében, még akkor sem, ha látszólag nagyon sikeres...)

  A média felelőssége ebben pedig az, hogy ha folyamatosan olyan műsorokat sugároznak, amiből folyik a "Hű, nem fogod elhinni, mit hallottam..." mentalitás, akkor ezekből az emberekből egyre több lesz.

 Most is nagyon sok ilyen embert ismerek, akik egy kis figyelemért olyan képtelen scifi-be illő történeteket adnak elő, hogy a hajam kihullik izgalmamban. Már nem is veszik észre, hogy mennyire elrugaszkodtak a valóságtól. A figyelem fenntartásához folyamatosan fokozniuk kell a hatást. Egy idő után már nincs valóságérzetük, és a legszörnyűbb, hogy ők is elhiszik mindazt amit mondanak. Ezek az emberek, MENTÁLISAN BETEG EMBEREK! Fel kell tudnunk ismerni az ilyen embereket, és távol kell tartani magunkat tőlük. Nehéz őket felismerni, de idővel kiderül. Csak az a kérdés, hogy az alatt az idő alatt, amíg rájövünk, mennyi kárt okoznak nekünk...


 Tehát! Ne nézzünk híradót, mert azok nem hírek! Több, mint 6 éve nem nézek híradót, és nagyon jól megvagyok, köszönöm szépen! Az egyéb "hír" műsorok, mint a "Kókusz", meg a barátja a "Passzív", szintén teljesen értelmetlenek! Csak gondoljunk a műsorok végén feltett "közvélemény kutató" kérdésekre... A múltkor véletlenül oda kapcsoltam, és nem hittem el, hogy milyen szinten hülyének nézik már az embereket, és van akit lehet is, mert küldi az sms-t, és szavaz... Számomra ez teljesen hihetetlen!


Ne tegyünk tönkre senkit, 20 másodperc hírnév kedvéért!

Boby