Szórakozás, vagy életmód?

Kedves Olvasóim!

 Régen írtam, mert gyűjtöttem magamban az infókat, benyomásokat, és hagytam, hogy ezek egy új cikkre való lökést és témát adjanak. Sok ilyen cikk van a fejemben, sok témában, de most egy táncházas cikk megírására érzek kellő indíttatást.

 Ahogy a címben is írtam, a táncház, a néptánc, és a népzene funkciójáról elmélkednék most pár sorban.

ÁLTALÁNOSÍTANI FOGOK!

Sokaknak a táncház, egy szórakozási forma, egy kikapcsolódás, a hétköznapi szürkeségből való kiszakadásra való lehetőség. Ezzel szemben, vannak akiknek már életformává vált. Mi is a különbség?

 Akiknek ez egy szórakozási forma, azok vagy rendszeresen, vagy kisebb kihagyásokkal járnak táncházba, és soha nem lesznek PROFI táncosok, viszont akár 20-30 évig is ugyan azzal a lelkesedéssel fognak nekiállni táncolni, vagy  táncot tanulni, mint amikor megismerkedtek vele. Biztos, hogy nem fognak viseletbe beöltözve járni-kelni az utcán, mutatva,. hogy Ő bizony, képvisel most valamit, és erre büszke. Ő magában képvisel, és büszke... Talán elmennek egy "amatőr" táncegyüttesbe táncolni. Teszik ezt azért, hogy még több dialektust, és azokat amiket már ismernek, jobban megtanulják táncolni, és ezzel élvezni azokat az alkalmakat, amikor a párjukkal ezeket élő zenére eltáncolhatják. Persze lehetne még mélyebbre menni, és típusokra bontani ezt a kategóriát, de most ezt nem teszem...

 Akiknek a táncház, már életforma lett, azok már nem biztos, hogy a népi kultúra szépségéért járnak táncházba. Nem biztos, hogy a párjával tett pár tánclépés öröméért megy le egy klubba. Itt, már egész más motiváció mozgatja az embert a háttérből. A megszokás, ami miatt, már rosszul érzi magát az ilyen ember, ha nem megy el egy buliba. Ezek az emberek a legtöbb buliban ott vannak. Mindig alkoholt fogyasztanak. Nem mindig állnak föl táncolni, vagy ha zenészről van szó, akkor nem mindig veszi elő a hangszert, sőt nem is mindig viszi magával. A társasága, hasonló emberekből áll. Nem ítélem el őket, mert a kísértés nagy, én is éreztem sokszor, hogy ha most ebbe, meg abba a buliba nem megyek el, akkor lemaradok valami fontosról... Nem maradtam le semmiről, legfeljebb spóroltam pár ezer forintot, és pár ezer agysejtet. Nagyon vékony a határ amikor életmóddá válik a táncház, és ennek a legrosszabb értelmében. Folk kocsmáról, folk kocsmára járni, hétről-hétre, egy megszokott PROGRAM szerint. Mint egy gép... Nem is gondolkodik rajta, hogy hova vezet ez az út, mert csak a programját követi, buliról-bulira. Valahogy erre, mindig van pénze, de mindig sírás van amikor a pénz szóba kerül. Jövőkép van, valamilyen, és nagy tervek is vannak, csak a megvalósításnál mindig ez hangzik el: "Majd amikor..." és nem történik semmi.
 Egy okos embertől hallottam: "Akkor vagy alkoholista, ha pontosan tudod, hogy mikor iszol legközelebb." Persze vannak fokozatok. Minden este egy sör, az nem a klasszikus értelemben vett alkoholizmus...

 Az viszont amikor egy zenészt megfogadnak a táncházba muzsikálni, és Ő az aki elsőnek érkezik, leül a kocsmában és elkezd inni, majd a buli végén utolsóként feláll(na), és várja a gázsit, már egy intő példa, hogy hova el lehet jutni, ezzel a megszokásból induló, és a gyeplőt a kezünkből kiengedő, PROGRAM követő magatartással. A példa valós, de nem írok róla többet, a személyiségi jogok, és a korrektség miatt azzal szemben, aki ezt elmesélte nekem.
 Számtalan esetben láttam eszméletlenre ivott zenészeket a bulinak már a közepén. Táncost szintén. Én is megittam a magamét, sőt egyszer-kétszer én is hamarabb dőltem ki, mint kellett volna, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt ilyen. Még a helyszínre is emlékszem. (A bulira természetesen nem...) De amiről beszélek, az a minden buliban, és rendszeresen, szituáció. Hova vezet ez? Mi az értelme? Ezt a viselkedést adjuk tovább, a fiataloknak, akik most nőnek fel a táncházakban, és klubokban? Erre a "kulturált szórakozásra" olyan büszkék azok akik részegen verik az asztalt, hogy "Magyar táncházba, magyar zenét!"?
 Amikor fiatal zenészektől, tanítványoktól azt hallom vissza, hogy voltak egy táncházban, és nem értették, hogy egyes "nagyon táncosok" mit csináltak tánc címén, amikor nyakukon a duzzadó erekkel, szinte habzó szájjal, vérben forgó szemekkel, hongkongi akciófilmbe illő hang effektekkel kísérve, "táncoltak" legényest, vagy ugyan ilyen elánnal rángatták jobbra, illetve balra, a párjukat, aki igazából csak kellék volt, és fura módon, így is élvezte, mert a "nagyon táncossal" táncolhat, akkor elgondolkozok egy kicsit...

 Vannak olyan klubok, amelyek működésükkel egyenesen ártanak a táncház hírének, és a kultúránknak. Ahol minden este botrány, balhé, verekedés van, vér folyik, és nem ritkán, rendőrök is vannak... Miért jó így lealjasítani azt, amire olyan büszkék vagyunk? Akik ezeket a helyeket csinálják a "legbüszkébbek" közül kerülnek ki...
 Adjuk meg a módját a szórakozásnak. Mulassunk, italozzunk, táncoljunk, énekeljünk, muzsikáljunk... De az ISTEN SZERELMÉRE!!!! KULTURÁLTAN!!!!!!!!!!!!!!
 Megkaptam párszor, hogy de a falun...., meg a székelyeknél..., meg a juhászok így, meg úgy mulattak...., meg a régiek a kultúrházban is elengedték magukat, és mulattak... Tudom, én is ott voltam sokszor ilyen eseményeken. DE!!!!!!!!!!!!!!! Én most a városi emberek szórakozásáról beszélek, akik "megpróbálnak" a nagyvárosban, falusi ember módjára szórakozni, ami rendben is lenne, ha a falusi ember, szűk közösségének a rendszabályozó hatása, működne. De, nem működik, mert az illető bármennyire is falusi akar lenni, még úgy is beszél, egyes esetekben, és még a táncmozdulatokat is majdnem tökéletesen lemásolja, viszont ennek ellenére Ő, VÁROSI EMBER!!!! Nem tud más lenni, mert itt szocializálódott!!! Egy hatalmas háború dúl a fejében. Nincs mögötte a falu közösségének a rendszabályozó ereje, mert a városban ilyen nincs, viszont van liberális gondolkodás. Mindenki azt csinál amit akar, és ha ez másoknak, nem tetszik, akkor lehet elhúzni... (ezt is megkaptam már párszor)

Itt kezdődik a probléma... Szerintem!

Hova vezet mindez?

Nem kell Velem egyetérteni! Ez az én véleményem, és bárki előtt vállalom.
Részemről, a kulturált szórakozást részesítem előnyben.

Boby

A túl sok gondolkodás, a cselekvés halála (táncház)

Kedves Olvasóim!

 Ezt az írást nem ide a blogomba szántam, de nem hiszem, hogy ahova készült, oda betennék a szerkesztők. Egy FB-on történt eszmecsere indította el bennem ezt a gondolatot, ami már régen formálódik a fejemben, és ez a beszélgetés kellett ahhoz, hogy le is írjam. (Köszönöm a beszélgetést...)

Íme:

A szakma

 A sok gondolkodás, és elmélet gyártás következtében, szakma lett a népi kultúrából. Egy egységesnek korántsem mondható szakma.

 Ami örömet, szépséget meg jókedvet hozott a falun élő emberek életébe, és ezen emberek hétköznapjainak a megszépítését volt hivatott szolgálni, mára egyeseknek életforma, és megélhetés lett. Szakma lett a régebben élt, emberek hétköznapjaiból… Némelyikük még ma is él, de már most szakmai tudásként tekintünk „Rájuk”. Egy ember akár több szakma alapjául is szolgálhat, illetve szolgálhatott. Jó muzsikus volt, szépen faragott, és jól főzött, jó történetei voltak, és szépen mesélt, na meg szépen is énekelt... stb...

Önjelölt szakértők, tudósok és elméleti szakemberek

Ez a szakma, nem egységes. Mindenki másképp gondolja. Mivel mindenki azt gondolhat, amit csak akar, ezt meg is teszi. Önjelölt szakértőkkel, és tudósokkal van tele a közösség. A teóriák, tézisek, és antitézisek „népművészei” vagyunk. Azért mert valaki, és ide értem magamat is, kicsit jobban beleásta magát egy 500-1000-1500 lelkes falunak, egy adott idő intervallumban, a zenei, vagy tánc anyagába, esetenként ez egy ember életének a vizsgálatát jelenti, ne gondolja azt, hogy a tudása egy hatalmas, globális valami, amivel meg fogja váltani a világot. Hol van Ő, az előbbiekben említett "régi" emberünktől, aki annyi mindent csinált művészi szinten, és tette ezt a legnagyobb természetességgel, mert Ő, így élte az életét.

  Ezen felül, a "szakértő" főleg ne gondolja, hogy fent hordhatja az orrát, illetve lesajnálva beszélhet, vagy viselkedhet másokkal, akiknek a táncház „csak” egy szórakozási forma, és nem tudják, hogy Mezőség, nem egy falu. Ilyenkor inkább szépen, türelmesen magyarázza el Nekik, ha már Ő az okosabb…

 Amit tud, az szép, és jó, de nem egy olyan tudás, amivel akkora dolgot lehet végrehajtani, hogy ezért, „mellet döngetve” lehessen hirdetni, hogy én mekkora szakértő vagyok. Ez a tudás csak azoknak számít tudásnak, akik ismerik a kultúránkat valamennyire. Ez a szám, ha NAGYON, felfelé kerekítek, akkor is maximum 100.000 ember lehet, és ebben, a világon mindenki benne van, még az iskolában, kötelező tánc órán, esetenként, kedvetlenül ugráló gyerekek is, vagy a 70-es években széken videós gyűjtést készítő lelkes japán fickó.

 Ez a szám, még magyar ország mércéjével mérve is kevés ahhoz, hogy annyira büszkévé tegyen bárkit is az a kis tudás, amit birtokol, mert a földön élő többi 6.999.900.000 embernek hiába magyarázza, a „tititát”, értelmes nézésen és okos bólogatáson kívül mást nem fog kapni. Bár ennyire nem kell nagyban gondolkodni, mert ha átmegyek a szomszédba tojásért, és megemlítem a témát, ott is ugyan ezt a reakciót kapom.

Bió mp3 és mp4 lejátszók, előadók és egyéniségek helyett

„Hallgasd meg! Az ott nem úgy van. Az ott egy c-moll, és nem Esz-dúr…”, Nézd meg! Ott nem emeli fel a kezét annyira, és a mutató úját 20 fokkal feljebb tartja…”…STB…

 Ez a minden szűrést nélkülöző és az ok-okozati viszonyokat mellőző gondolkodás mód, vagyis inkább gondolkodás nélküli másolás, vezetett el ahhoz, hogy vannak azok, akik mindent, még az „adatközlő” nyílván való hibáit is, precízen másolják. Őket neveztem el magamban „bio mp3 és mp4” lejátszóknak, de van egy találóbb, modernebb, és rövidebb kifejezés is a fejemben, a „biomédiabox”.

 Ebben a felfogásban minden benne van, csak egy valami, illetve valaki nincs, az pedig maga az előadó. Ő hol van? Ha az „adatközlő” érdekel, akkor megnézem, meghallgatom a felvételt, de ha elmegyek egy előadásra, akkor az előadókra vagyok kíváncsi, és nem egy erőltetett, műanyag színészkedésre. Szerintem nincs értelme MINDENT lemásolni, egyrészt, mert lehetetlen, másrészt, mert a népi kultúra nem erről szól, és soha nem is erről szólt. Apáról, fiúra… Ismerjük igaz? Na, igen, de egy fiú sem táncolt, vagy zenélt ugyan úgy, lépésről, lépésre, vagy hangról, hangra, mint az apja. Számtalan példa van erre a megállapításomra, aki nem hiszi, járjon utána…

Folkrendörség, avagy, jól és rosszul

 Egy olyan, szinte megfogalmazhatatlan dologról beszélünk szakmaként, mint a népzene, meg a néptánc, amit lehet csinálni, és nem csinálni. Olyan, hogy jól, vagy rosszul, szerintem nem létezik. Mindenki úgy csinálta, és csinálja, ahogy tudja. A falusi zenészek is úgy csinálták ahogy tudták, ahogy tehetségük megengedte és a közösség eldöntötte, hogy kell-e neki, vagy sem. Mai füllel hallgatva némelyik régi mesterünk muzsikája, „igen furán hat”, mégis elfogadták és szerették. Ezen zenészek legtöbbje nem volt tanult zenész. Az, hogy az, amit csinál, az tetszik e Nekem, az már egy szubjektív dolog. Lehet, hogy Nekem teszik, de Neked egy hallgathatatlan borzalom. Ezt gondolhatja, egy Petőfi rádión felnőtt tizenéves a Kodoba Béla féle palatkai zenekar muzsikájáról. Neki az egy borzalom, Nekem egy tökéletesre csiszolt gyémánt.

 A mi generációnk már tanult zenészekből és táncosokból áll, és a tudásunk magában hordozza azt is, hogy gondolkodunk azon is, amit inkább csinálni kéne...

 Természetesen vannak olyan alapvető dolgok, amit meg kell tanulni az „elején”, hogy aztán tudjunk építkezni. Ezeket tanítom én is. De valójában, csak mutatok egy utat, amin mindenkinek egyedül kell végigmenni, az Ő saját, választott célja felé.

  

A jövő, és a hogyan

 A jövőn el kell elgondolkodni, mert a régi „bevált” dolgok már kezdenek nem működni. Ha nem tudunk megújulni, és itt nem a „Felszálott a páva” című „népi vetélkedőre” gondolnék, hanem inkább arra, hogy miként fog eljutni a "Mi, népi kultúránk" üzenete a következő generációkhoz, akik szabad idejükben, számítógépes játékokat játszanak, olyan virtuális világokban, amelyek direkt olyanra vannak elkészítve, hogy ne is akarjon máshol lenni, csak „ott bent”. Hogy fogod úgy kirángatni, hogy érdekelje és élvezze azt, amit mutatsz neki „itt kint”? Hogy közelíted meg az „Y” generációt?

 Az a „szakma”, ami már abban sem ért egyet, hogy mi a célja, és milyen úton haladjon, az, hogy fog egy ekkora feladatot végrehajtani? A kicsinyes belharcok, a megélhetésért, vajon engedik-e, a közösség érdekeit érvényesülni? Mik a közösség érdekei? AZ HOGY LEGYEN, ÉLJEN, és NÖVEKEDJEN!

 Válaszút elé érkeztünk. Vagy sikerül egységbe rendezni azt a rengeteg tudást, amit felhalmoztunk az utóbbi több, mint 100 évben, úgy, hogy azt mindenki értse, elfogadja, mint egységes elveket, amik mentén létrejön, működik, és megmarad a közösség, vagy szét fog esni, kisebb „egyházakra” a mozgalom. Ennek jelei már most is látszanak. Hány kisebb szervezetünk is van már? (egyesületek, házak, szövetségek) Ezek az egyéni érdekek, mert ha nem azok volnának, akkor mindenki ugyan azt, ugyan úgy akarná, és félre tudná tenni, az  „egóját”. Akkor nem lenne ennyi szervezet, mert nem lenne rájuk szükség. Nem kétlem, hogy a jó szándék indította el ezen szervezetek létrejöttét, de azóta…????

  Egy szervezet, egy egységes mindenki által elfogadott közös „nyelv”. Egységben van az erő. Így szétzilálva, ebben a formában, nagyon sebezhető a mozgalom, és sajnos saját magunkat osztjuk meg. Ha egység lennénk, olyanok lennénk, mint a Spártai falanksz. Minden és mindenki, aki ártani akarna nekünk, lepattanna rólunk és semmi nem ingathatná meg a sorainkat. Ha egységesek lennénk, és itthon 15000-20000, és később 150.000-200.000 ember ugyan azt akarná, az egy döbbenetes erőt képviselne. Ezt szeretném még ebben az életben megérni. Azonban, amíg az irigység, és az önös érdek az, ami sokakat hajt, addig ez csak álom marad…

Summázva, azon kell elgondolkodni, de ne túl sokáig, mert a "A túl sok gondolkodás, a cselekvés halála..." hogy min kell ahhoz sürgősen változtatni, hogy egyben maradjon a mozgalom! A múlt hibáit ismerjük, a jelen helyzet adott. Építsük a jövőt, de ne felesleges teóriákkal, meg tézisekkel, hanem egy, jól végiggondolt marketing, és kommunikációs stratégiával. Változnak az idők, és az emberek. Nekünk is változni kell! Csak így lehet fenntartani, amit eddig közösen létrehoztunk.

Bobár Zoltán Boby

Mundruc Kupa, Mérában

Kedves Olvasóim!

 A múlt héten, hétvégén, Mérában megrendezett, Mundruc Népfoci torna kapcsán írnék pár gondolatot.
Először is gratulálok a szervezőknek, mert nagy és jó munkát végeztek. A mérai vendéglátásról, pedig nem nagyon kell írnom szerintem, de széles mosolyú fiatalok fogadtak minket és ez a széles mosoly egész hétvégén elkísért minket, a faluban bárhol is jártunk.
 Az utazás is egy élmény volt, három prímással, akik nem szégyellték elővenni a hegedűiket és muzsikáltak az úton. A megérkezés és a szállások elfoglalása után, "mindenki irány a kocsma, ott mindent megbeszélünk"...
 Az első esti bulit hajnali négyig követtem, aztán elmentünk Erikával aludni, mert korán kellett kelni, hogy a meccsek időben elkezdődhessenek. Sikerült azonban az időzónákat kicsit összekeverni és egy órával korábban felkelni. Sebaj, mert Méra reggel is szép. :)
 Kávé, cigi, és egy feles (1dl, R26) után, irány a pálya. Egész nap verőfényes napsütés és egy kis kellemes szél volt, ami felfrissítette az idővel egyre fáradtabb és elcsigázott csapatokat. Többé, kevésbé sérülés nélkül megúszta mindenki a hétvégét. Ez ritka. :) Persze most nem számolom bele azt, hogy igen hosszú kihagyás után, most először álltam újra a pályán és ez másnap és harmadnap, erős fájdalommal járt, mindenhol a kis lábujjamtól, a fejem tetejéig.. Igaz, hogy kapusként, de futottam így is eleget, mert az ellőt, vagy KIVÉDETT labdákért is futni kellett néha. A kb. 8 órát napon töltött időről, már nem is beszélve, amikor 5 perc alatt szénné tudok égni. Mindezek az utóhatások eltörpülnek a két esti mulatság és a személyes találkozás miatt, a régen látott zenészekkel, akiket mind mesteremnek tartok, kit ezért, kit azért.
 Az első három helyezett : 3. a Zenészek, 2. a Kolozsvári fiatalok és 1. a Vajdasági csapat lett. Beismerem, hogy erősen az én saram, hogy nem játszottunk döntőt, de amit lehetett megtettem a csapatért. Veretlenek maradtunk a végéig, mert az elődöntőben egyenlő állásnál büntetőkkel dőlt el a meccs. Itt jobb volt a másik csapat.
 A meccsek után, este a kultúrházban volt egy rövid gálaműsor és díjátadás, majd kezdődött is a buli. Szerencsére sikerült a váci konzisaimat is elhoznom, így ők is átélhették, hogy milyen is Mérában egy mulatság. Sajnos éjfélkor kipurcantam, és lefeküdtem, de addig, minden percét élveztem a társaságnak és a bulinak. Készítettem az útról egy kis videót. Ez itt alul megtekinthető.
 13 év után, újból ittam sört, és nem is keveset. Jól esett de nem fogok visszaállni, maradok a fröccsnél. :)

Záró gondolatként, köszönjük a lehetőséget, köszönünk minden szépet és jót, nagyon jól éreztük magunkat.

Szentkirályi Nosztalgia

Kedves Olvasóim!

Buli, buli hátán. Most a csütörtöki, a Bírlakban, Szentkirályi Nosztalgia címmel, megrendezésre került, kalotaszegi bálról írnék, pár szót.

Barcza Zsolti barátom ötletét valósítottuk meg azzal, hogy megszerveztük ezt az estét. Az ötlet pedig az volt, hogy hozzuk össze újból, azokat a zenészeket, akikkel együtt muzsikáltunk a 90-es évek végén, a kalotaszentkirályi zene és tánc táborokban. Az akkori és az utána következő, Berkó együttesi felállás minden tagja ott volt. Soós Csabi, Dulai Zoli, Éri Marci, Barcza Zsolti, Bartók Józsi, Bognár Andris, és Én. Zsoltit ezennel tiszteletbeli exBerkó tagnak nyilvánítom.

Sikerült összeszervezni, és ráadásul, sok zenész barátunk is csatlakozott hozzánk, az este folyamán. A hangulat folyamatosan emelkedett, és a közönség száma egyre nőtt. Erika is meglepett, és eljött! :)

Egymást követték a kalotaszegi rendek a különböző felállásokban. Nagyon jó volt 9 év után újból így együtt muzsikálni. Készítettem egy kis videót, a mindannyiunk által szeretett juhmérés Mérában gyűjtés 2.részének 3. trackjának a felhasználásával.

Aki nem volt ott, az sajnálhatja, mert nem lesz ilyen, a közeli jövőben. Köszönet Ballok Pista barátomnak, aki segített abban, hogy létre jöhessen ez az este. A videó végén, mellettem áll a fotón. A képen, balról, Szali, Anna, Karesz. A rövid filmhez jó szórakozást, mindenkinek jó bulikat, és kellemes táncházalást kívánok!

Mostanában történt...

Kedves Olvasóim!

Ősz. Évek óta nem volt ilyen szép őszünk, mint október végén. A Fondor zenekarral sikerült kihasználnunk, a napsütéses időt. Tegnap a Duna Tv-n, az az, november 7.-én, lehetett látni az Élő népzene című műsorban az eredményt. Jó hangulatú muzsikák szólaltak meg, egy gyönyörű helyen. Itt megtekinthető a műsor:

http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=590028

Csináltam egy kis klipet a műsort követő,

pörkölt evős, muzsikálós estéről.

Íme:

A másik érdekes dolog ami történt velem, az a Bakony Fesztivál volt, Ajkán. Megtapasztaltam, hogymilyen érzés a zsűri asztala mögött ülni. Nagyon tanulságos volt és megtiszteltetés, hogy rám gondolt Kocsán Laci és Kádár Ignác barátom is, a Fesztivál szervezői. Zenei zsűriként, még nem voltam jelen. Szeretem a kihívást. Remélem amit mondtam az értékelésen, az mindenkineka hasznára válik majd. Nagyon jó volt a hangulat, voltak kisebb bukkanók, de ezek mindig megoldódnak. Sokat tanultak a szervezők az idei hibákból, amikből nem volt sok, de volt. Ezek jövőre nem ismétlődnek meg.Szokásommal ellentétben nem fotóztam és videót se vettem fel, de ha találok, vagy szerzek valakitől képeket, azonnal felrakom.

Ja! Végre találkoztam Dedesszel és bemutatkozhattam neki. (a folklistán ő volt akivel a legtöbbet vitáztam) Sőt a zenekari különdíjat is az ő csapatuknak ítéltem oda. Nagyon szimpatikus volt a zenekar.
2 napja esik az eső, ami nagyon jól tükrözi a hangulatomat, ami mostanában, bevallom őszintén, nem túl jó. De! Jön a tél és az, az én időm. Imádom a telet. Csönd, nyugalom, hideg, forralt bor, disznóvágás... Tényleg! Ha valaki disznót vág, rakjon már félre nekem egy kis hagymás vért. Nagyon szeretem.