Motiváció

Kedves Olvasóim!

 Az élet szép, vagy az élet "nem szép"? (nem használok "csúnya" szavakat :) )
Te döntöd el! Csakis Te egyedül! Sokan akarják befolyásolni a gondolataidat, de ne hagyd! Erről már írtam korábban, a média kapcsán...
  Nézd a világot pozitívan! Miért? Azért mert a világ ugyan az annak is, aki negatívan nézi, és annak is aki pozitívan, hiszen ha kinézek az ablakon, ugyan azt a napot, vagy holdat látom, amit Te. De! Az, hogy mit látok bele, az már az én döntésem... :)
  pl. Kinézek az ablakon, és azt mondom,
hogy: - De szépen süt a nap, milyen vidám idő van
 vagy: - De baromira süt ez a szutyok már megint, most vehetek fel
  napszemüveget, a francba, hogy miért kell... stb...

Esetleg...                                            
                                                                   
           - De szép! Telihold van! De romantikus... Drágám nézd... ;)
  vagy: - A fene, már megint telihold... Ilyenkor nem tudok rendesen                                                                          aludni...

Volt osztálytársam mondása volt. Imádtam:  
  - Ma dolgozatot írunk! Örüljél!!!!!
  - Miért örüljek?
 - Mert ha nem örülsz, akkor is írunk. Mindenképpen egyest                                                                             kapsz, így legalább boldogan kapod. :)
                                                                       
Ugyan arról beszélünk, csak a hozzáállás más.

 
A helyzet amiben vagy, az a Te döntéseidnek a következménye. Fogadd el, vállald a következményeket, tanulj belőlük, és lépj tovább! A világ folyamatosan változik. Egyetlen állandó dolog van, az pedig a változás. Aki ezzel nem tud együtt élni, az elsüllyed... Ez az evolúció... Ha nem alkalmazkodsz, véged!

 Egy hasznos kis oldal került elém a facebookon. Nagyon tanulságos volt így egyben elolvasni, mert darabokban, már itt volt a fejemben az összes infó, de így összefoglalva, még nem szedtem össze. Megosztanám Veletek. Fájni fog! Előre szólok, hogy NAGYON FOG FÁJNI! NEKEM IS FÁJT!
A korábbi cikkekben már említettem az igazság eme tulajdonságát, hogy nagyon fájdalmas. De! Ha szembenézel vele, és nem csak legyintesz, miközben pontosan tudod, hogy igazam van, akkor csak EGYSZER FÁJ, és utána tudsz változtatni! Mindenki tud, aki AKAR! Ez a kulcs! AKARD! :)

Olvasd végig, ha már elkezdted. Nem biztos, hogy mind a 8 érvényes lesz rád, mert lehet, hogy vannak olyan pontok, amiken életed során már túlléptél... Ennek örülj, és pipáld ki, a többit pedig olvasd el figyelmesen... :)

Tehát akkor a 8 pont, ami a "szegénység" oka:

1. Képtelen vagy a megtakarításra, befektetésre

A gazdagokhoz hasonlóan tudod, hogy a pénz mennyi mindenre jó. De ennek ellenére mégsem küzdesz tudatosan, és teljes szívedből, hogy megtanuld jól és bölcsen kezelni. Bár tudod, mit és hogyan kellene tenni, mégsem teszed meg.

A befektetés számodra azt jelenti, hogy a hétvégén többet költesz lottóra, tippmixre, mert akkor kétszer nagyobb az esélyed is nyerni. Komolyan elpocsékolnád az éveidet a lottónyereményre várva??

2. Rossz társaságban vagy

Nem bűnözőkre kell gondolni, meg alkoholistákra. Egyszerűen csak nem olyan közegben vagy, ahol a pénz van. Vannak olyan feltörekvő üzleti körök, konferenciák, előadások, munkalehetőségek, ahol igazi Győztesekkel találkozhatsz, kezet foghatsz velük. Megnézheted, meghallgathatod, miért, mitől és hogyan váltak Győztesekké.

Ha jobb életet szeretnél, akkor miért nem olyanok társaságában töltöd az időt, akik szintén ezt szeretnék, és tesznek is érte? Változtass! Soha nem késő, hogy elindulj oda, ahol a pénz van. Minél előbb elindulsz, annál jobb, ne pocsékold a drága idődet!

3. Nem a pénzügyi fejlődésre, hanem a túlélésre fókuszálsz

A szegények hajlamosak egy csomó mindenről lemondani azért, hogy megéljenek. Az alapvető szükségletek kielégítésére fókuszálnak, és a legkisebb luxust sem engedik meg maguknak. Ahelyett, hogy egyéb pénzforrás után néznének, inkább állandóan azon agyalnak, milyen kiadást lehetne még jobban csökkenteni.

Ez pedig egy olyan harc, amiből nem lehet győztesen kikerülni. A győzelemhez fejlődni kell, nem pedig zsugorodni!

4. A pénzügyi csodára vágysz

Online kaszinó, tuti nyerési stratégiák, lottó, és mindenféle olyan szerencsejáték, ami elhiteti veled, hogy meg fog történni a csoda és hirtelen gazdag lehetsz. Te (és a barátaid) vagytok a bal oldalon, akik talicskázzátok be a pénzt folyamatosan. A jobb oldalon pedig azok vannak, akik belőletek élnek és medencés házakat vesznek, autókat, nyaralókat, repülőgépeket. Az, hogy a szerencsejáték ipar virágzik, azt mutatja, hogy sokkal több a vesztes, mint a nyertes.

A gazdagok befektetett munkája a sikerért itt is jól tetten érhető: miközben a szegények várják és reménykednek a gazdagságban, addig a gazdagok tesznek érte, és kaszinókat, szerencsejáték paradicsomokat építenek. “X”-eket húzogatni egy papírra persze sokkal könnyebb, mint komolyan dolgozni a fejlődésért és a pénzügyi sikerért. De az eredménye is nagyjából ilyen.

5. Nem ismered fel a potenciális pénzt

A pénzt csak akkor ismered fel, ha készpénzként a kezedbe adják, vagy éppen ki van nyomtatva egy papírra a számlaegyenleged. Pedig a potenciális pénzt felismerni nagyon fontos: képességek, speciális ismeretek, tehetségek, hobbi – ezeket mind pénzre lehet váltani és nagy vállalkozásokat lehet rájuk építeni.

De ehhez meg kell tanulnod a vállalkozói szemléletet: az emberek számára olyan értéket kell adnod, ami többet ér, mint a pénzük. Ne készpénzben, számlákban, egyenlegben gondolkozz, hanem potenciális vagyonszerző lehetőségekben.

6. Nincs ötleted arra, hogyan lehetne több pénzt keresni/csinálni

Ha van egy jó ötleted, meggazdagodhatsz belőle. A szegények azért szegények, mert nincsenek jó ötleteik. És jó ötlet nem csak a “mit kéne csinálni?”-hoz kell, hanem a “hogyan kéne megcsinálni?”-hoz is. Ha van egy zseniális ötleted, de nem tudod finanszírozni, akkor keress befektetőket. Dolgozz ki egy brutálisan jó koncepciót egy üzleti modellel együtt, és keress egy céget, aki beállna mögéd. A pénz mindig keresi a pénzt.

7. Megindokolod, miért vagy szegény

A szegényeknek egy csomó indokuk és kifogásuk van arra, hogy miért szegények, miért képtelenek a változtatásra, és miért nem indultak még el a gazdagság felé vezető úton. Nem vállalnak felelősséget a pénzügyi helyzetükért, és a múltbeli hibáikról mindig mások tehetnek.

“Ha lenne egy diplomám!”, “Ha nem lenne válság!”, “Ha nem lenne családom!”, “Ha fiatalabb lennék!”, “Ha gazdagnak születtem volna!” és így tovább. Ezek mind nem számítanak. Ez mind csak alibi a cselekvésképtelenségre, döntésképtelenségre, lustaságra, elkényelmesedésre. Vegyél egy mély levegőt, rúgd fenéken magadat, és indulj el előre!

8. Nem akarsz tanulni semmiből

A szegények nem szeretnek új álláspontokat megismerni, és átgondolni. Ha nem értenek valamivel egyet, alig várják, hogy közbeszólhassanak. Pedig mindenben, még a kritikákban is a leckét kell keresni, azt amit a minőségibb élet érdekében lehet hasznosítani a hallottakból, látottakból, olvasottakból. Az aranyat és az ezüstöt tűzben tisztítják, és a gyémántot sem simogatással formálják tökéletesre. Legyen ez most egy ilyen lecke.

Sok sikert!

(Forrás: http://motivator.ma)

Tetszett? :) Én imádom! A 4-es,7-es, és a 8-as pontok a kedvenceim... A 4-esnek az a része különösen tetszik, hogy: 

"Online kaszinó, tuti nyerési stratégiák, lottó, és mindenféle olyan szerencsejáték, ami elhiteti veled, hogy meg fog történni a csoda és hirtelen gazdag lehetsz. Te (és a barátaid) vagytok a bal oldalon, akik talicskázzátok be a pénzt folyamatosan. A jobb oldalon pedig azok vannak, akik belőletek élnek és medencés házakat vesznek, autókat, nyaralókat, repülőgépeket. Az, hogy a szerencsejáték ipar virágzik, azt mutatja, hogy sokkal több a vesztes, mint a nyertes."

 Nekem ez a 8 pont, nagyon sokat segített, és napi szinten egyszer, elolvasom. 

Találkoztál már ilyen habitusú emberrel? Vagy esetleg magadra ismertél?

"...A szegények nem szeretnek új álláspontokat megismerni, és átgondolni. Ha nem értenek valamivel egyet, alig várják, hogy közbeszólhassanak. ..."

ÓÓÓÓ! Igen...! Hallgass meg egy beszélgetést a környezetedben! Imádni fogod, amikor felismered a jeleket... :) 

5 percet hallgasd, és figyeld. Hányszor hallod azt, hogy "..az a baj, hogy..." meg azt hogy, "...megpróbáltam, de...", vagy azt, hogy végig se hallgatja a másikat, és azonnal kétszer nagyobbat mond "...az semmi, én a múltkor...", vagy csak simán közbevág, és lehurrogja a másikat, hogy "...az hülyeség, már hallottam róla, az egyik ismerősöm is...".

 Hallott róla, tehát azt gondolja, hogy Ő már szakértő, és határozott véleménye is van... :) Nagyszerű... 

 Példa: Egy régi barátommal beszélgettem a zenélésről. Szóba jött a harmonika. Valahogy így hangzott a beszélgetés, de nem tudom szó szerint idézni:

(Ő) - Hűű! Igen a harmonika. Az egy nagyon nehéz hangszer.

(én) - Na igen, az enyém 15kg.

(Ő) - De nem úgy, hanem játszani rajta, mert a két kezeddel tök mást kell csinálni. Az egyik haverom is azt mondta, hogy látott élőben ilyen hangszeren játszani valakit, (HAHÓ, én is itt vagyok, és tudok játszani rajta. Gondoltam magamban... :) ) és azt mondta, hogy nagyon nehéz lehet. Szerintem is, és én biztos nem tudnám megtanulni.

(én) - Tényleg nem? Azért, mert a haverod azt mondta, neked, hogy nehéz játszani rajta, ezért azt gondolod, hogy neked nem menne? Mondj egy hangszert, ahol mind a két kezeddel, ugyan azt kell csinálni.

(Ő) - Hát, igen... De, én hiszek neki. Jó haverom!

(én) - Én meg azt mondom, hogy 3 hónap alatt megtanítalak játszani rajta. Ha azt csinálod amit mondok, 3 hónap múlva harmonikázni fogsz, ha AKARSZ... 

(Ő) - ÁÁÁ! Az képtelenség...! 

stb...

Hahó! Ember! Ne csak nézz, hanem láss is!

Érdekes igaz? Voltunk már hasonló helyzetben?

 Nap, mint nap, kerülünk hasonló helyzetbe. Egy "haver" azt mondja, hogy a nap kering a föld körül, és egy csillagásznak nem hisszük el, hogy nem így van... :)

 Nézzük meg, hogy kinek a véleményére adunk, és milyen témában...! Mi magyarok, nagyon okos nép vagyunk. Azt gondoljuk, hogy mindenhez értünk... NEM! Nem értünk! Ezt is be kéne már vallani magunknak végre!

 A kocsmák tele vannak edzőkkel, és szövetségi kapitányokkal, akik mindenkinél jobban tudják, hogy milyen felállásban kéne játszatni a csapatot, és, hogy ki milyen formában van éppen. A kocsma másik oldalán pedig, ott vannak, a nagyon tehetséges, és parlagon heverő politikusaink, akik tudják a tutit és a megoldást mindenre... :) ... és ezek az emberek, minden egyes itallal, egyre okosabbak lesznek...

  Ha elmegyek egy autószervizbe, akkor az elején tisztázni szoktam, hogy nem értek az autókhoz, csak felhasználó szinten, de ha átver akkor arra rá fogok jönni... és egy visszatérő ügyfelet veszít, a fogáról már nem is beszélve... :) Az autók motorjához, és az elektronikájukhoz nem értek, viszont nem vagyok hülye...

 Nem ciki, ha nem tudunk mindent, és nem értünk mindenhez. Viszont amihez értünk, és a hivatásunknak nevezzük, azt csináljuk etikusan, jól és lelkiismeretesen.

 A kedvenc hangmérnököm, illetve, az Ő esetében inkább már hangprofesszor a helyes megnevezés, egyik hasznos mondásával zárnám a cikkemet. 

"Ez egy szakma, nem egy szakkör!!!"

Ezt a mondatot, minden szakembernek ajánlom, aki tényleg szakembernek tartja magát, alap igazságként, és miheztartás végett!

Szép, napsütéses napot kívánok mindenkinek! :)

Boby    

u.i.: Vállalom! Üldözzetek! :) 

A túl sok gondolkodás, a cselekvés halála (táncház)

Kedves Olvasóim!

 Ezt az írást nem ide a blogomba szántam, de nem hiszem, hogy ahova készült, oda betennék a szerkesztők. Egy FB-on történt eszmecsere indította el bennem ezt a gondolatot, ami már régen formálódik a fejemben, és ez a beszélgetés kellett ahhoz, hogy le is írjam. (Köszönöm a beszélgetést...)

Íme:

A szakma

 A sok gondolkodás, és elmélet gyártás következtében, szakma lett a népi kultúrából. Egy egységesnek korántsem mondható szakma.

 Ami örömet, szépséget meg jókedvet hozott a falun élő emberek életébe, és ezen emberek hétköznapjainak a megszépítését volt hivatott szolgálni, mára egyeseknek életforma, és megélhetés lett. Szakma lett a régebben élt, emberek hétköznapjaiból… Némelyikük még ma is él, de már most szakmai tudásként tekintünk „Rájuk”. Egy ember akár több szakma alapjául is szolgálhat, illetve szolgálhatott. Jó muzsikus volt, szépen faragott, és jól főzött, jó történetei voltak, és szépen mesélt, na meg szépen is énekelt... stb...

Önjelölt szakértők, tudósok és elméleti szakemberek

Ez a szakma, nem egységes. Mindenki másképp gondolja. Mivel mindenki azt gondolhat, amit csak akar, ezt meg is teszi. Önjelölt szakértőkkel, és tudósokkal van tele a közösség. A teóriák, tézisek, és antitézisek „népművészei” vagyunk. Azért mert valaki, és ide értem magamat is, kicsit jobban beleásta magát egy 500-1000-1500 lelkes falunak, egy adott idő intervallumban, a zenei, vagy tánc anyagába, esetenként ez egy ember életének a vizsgálatát jelenti, ne gondolja azt, hogy a tudása egy hatalmas, globális valami, amivel meg fogja váltani a világot. Hol van Ő, az előbbiekben említett "régi" emberünktől, aki annyi mindent csinált művészi szinten, és tette ezt a legnagyobb természetességgel, mert Ő, így élte az életét.

  Ezen felül, a "szakértő" főleg ne gondolja, hogy fent hordhatja az orrát, illetve lesajnálva beszélhet, vagy viselkedhet másokkal, akiknek a táncház „csak” egy szórakozási forma, és nem tudják, hogy Mezőség, nem egy falu. Ilyenkor inkább szépen, türelmesen magyarázza el Nekik, ha már Ő az okosabb…

 Amit tud, az szép, és jó, de nem egy olyan tudás, amivel akkora dolgot lehet végrehajtani, hogy ezért, „mellet döngetve” lehessen hirdetni, hogy én mekkora szakértő vagyok. Ez a tudás csak azoknak számít tudásnak, akik ismerik a kultúránkat valamennyire. Ez a szám, ha NAGYON, felfelé kerekítek, akkor is maximum 100.000 ember lehet, és ebben, a világon mindenki benne van, még az iskolában, kötelező tánc órán, esetenként, kedvetlenül ugráló gyerekek is, vagy a 70-es években széken videós gyűjtést készítő lelkes japán fickó.

 Ez a szám, még magyar ország mércéjével mérve is kevés ahhoz, hogy annyira büszkévé tegyen bárkit is az a kis tudás, amit birtokol, mert a földön élő többi 6.999.900.000 embernek hiába magyarázza, a „tititát”, értelmes nézésen és okos bólogatáson kívül mást nem fog kapni. Bár ennyire nem kell nagyban gondolkodni, mert ha átmegyek a szomszédba tojásért, és megemlítem a témát, ott is ugyan ezt a reakciót kapom.

Bió mp3 és mp4 lejátszók, előadók és egyéniségek helyett

„Hallgasd meg! Az ott nem úgy van. Az ott egy c-moll, és nem Esz-dúr…”, Nézd meg! Ott nem emeli fel a kezét annyira, és a mutató úját 20 fokkal feljebb tartja…”…STB…

 Ez a minden szűrést nélkülöző és az ok-okozati viszonyokat mellőző gondolkodás mód, vagyis inkább gondolkodás nélküli másolás, vezetett el ahhoz, hogy vannak azok, akik mindent, még az „adatközlő” nyílván való hibáit is, precízen másolják. Őket neveztem el magamban „bio mp3 és mp4” lejátszóknak, de van egy találóbb, modernebb, és rövidebb kifejezés is a fejemben, a „biomédiabox”.

 Ebben a felfogásban minden benne van, csak egy valami, illetve valaki nincs, az pedig maga az előadó. Ő hol van? Ha az „adatközlő” érdekel, akkor megnézem, meghallgatom a felvételt, de ha elmegyek egy előadásra, akkor az előadókra vagyok kíváncsi, és nem egy erőltetett, műanyag színészkedésre. Szerintem nincs értelme MINDENT lemásolni, egyrészt, mert lehetetlen, másrészt, mert a népi kultúra nem erről szól, és soha nem is erről szólt. Apáról, fiúra… Ismerjük igaz? Na, igen, de egy fiú sem táncolt, vagy zenélt ugyan úgy, lépésről, lépésre, vagy hangról, hangra, mint az apja. Számtalan példa van erre a megállapításomra, aki nem hiszi, járjon utána…

Folkrendörség, avagy, jól és rosszul

 Egy olyan, szinte megfogalmazhatatlan dologról beszélünk szakmaként, mint a népzene, meg a néptánc, amit lehet csinálni, és nem csinálni. Olyan, hogy jól, vagy rosszul, szerintem nem létezik. Mindenki úgy csinálta, és csinálja, ahogy tudja. A falusi zenészek is úgy csinálták ahogy tudták, ahogy tehetségük megengedte és a közösség eldöntötte, hogy kell-e neki, vagy sem. Mai füllel hallgatva némelyik régi mesterünk muzsikája, „igen furán hat”, mégis elfogadták és szerették. Ezen zenészek legtöbbje nem volt tanult zenész. Az, hogy az, amit csinál, az tetszik e Nekem, az már egy szubjektív dolog. Lehet, hogy Nekem teszik, de Neked egy hallgathatatlan borzalom. Ezt gondolhatja, egy Petőfi rádión felnőtt tizenéves a Kodoba Béla féle palatkai zenekar muzsikájáról. Neki az egy borzalom, Nekem egy tökéletesre csiszolt gyémánt.

 A mi generációnk már tanult zenészekből és táncosokból áll, és a tudásunk magában hordozza azt is, hogy gondolkodunk azon is, amit inkább csinálni kéne...

 Természetesen vannak olyan alapvető dolgok, amit meg kell tanulni az „elején”, hogy aztán tudjunk építkezni. Ezeket tanítom én is. De valójában, csak mutatok egy utat, amin mindenkinek egyedül kell végigmenni, az Ő saját, választott célja felé.

  

A jövő, és a hogyan

 A jövőn el kell elgondolkodni, mert a régi „bevált” dolgok már kezdenek nem működni. Ha nem tudunk megújulni, és itt nem a „Felszálott a páva” című „népi vetélkedőre” gondolnék, hanem inkább arra, hogy miként fog eljutni a "Mi, népi kultúránk" üzenete a következő generációkhoz, akik szabad idejükben, számítógépes játékokat játszanak, olyan virtuális világokban, amelyek direkt olyanra vannak elkészítve, hogy ne is akarjon máshol lenni, csak „ott bent”. Hogy fogod úgy kirángatni, hogy érdekelje és élvezze azt, amit mutatsz neki „itt kint”? Hogy közelíted meg az „Y” generációt?

 Az a „szakma”, ami már abban sem ért egyet, hogy mi a célja, és milyen úton haladjon, az, hogy fog egy ekkora feladatot végrehajtani? A kicsinyes belharcok, a megélhetésért, vajon engedik-e, a közösség érdekeit érvényesülni? Mik a közösség érdekei? AZ HOGY LEGYEN, ÉLJEN, és NÖVEKEDJEN!

 Válaszút elé érkeztünk. Vagy sikerül egységbe rendezni azt a rengeteg tudást, amit felhalmoztunk az utóbbi több, mint 100 évben, úgy, hogy azt mindenki értse, elfogadja, mint egységes elveket, amik mentén létrejön, működik, és megmarad a közösség, vagy szét fog esni, kisebb „egyházakra” a mozgalom. Ennek jelei már most is látszanak. Hány kisebb szervezetünk is van már? (egyesületek, házak, szövetségek) Ezek az egyéni érdekek, mert ha nem azok volnának, akkor mindenki ugyan azt, ugyan úgy akarná, és félre tudná tenni, az  „egóját”. Akkor nem lenne ennyi szervezet, mert nem lenne rájuk szükség. Nem kétlem, hogy a jó szándék indította el ezen szervezetek létrejöttét, de azóta…????

  Egy szervezet, egy egységes mindenki által elfogadott közös „nyelv”. Egységben van az erő. Így szétzilálva, ebben a formában, nagyon sebezhető a mozgalom, és sajnos saját magunkat osztjuk meg. Ha egység lennénk, olyanok lennénk, mint a Spártai falanksz. Minden és mindenki, aki ártani akarna nekünk, lepattanna rólunk és semmi nem ingathatná meg a sorainkat. Ha egységesek lennénk, és itthon 15000-20000, és később 150.000-200.000 ember ugyan azt akarná, az egy döbbenetes erőt képviselne. Ezt szeretném még ebben az életben megérni. Azonban, amíg az irigység, és az önös érdek az, ami sokakat hajt, addig ez csak álom marad…

Summázva, azon kell elgondolkodni, de ne túl sokáig, mert a "A túl sok gondolkodás, a cselekvés halála..." hogy min kell ahhoz sürgősen változtatni, hogy egyben maradjon a mozgalom! A múlt hibáit ismerjük, a jelen helyzet adott. Építsük a jövőt, de ne felesleges teóriákkal, meg tézisekkel, hanem egy, jól végiggondolt marketing, és kommunikációs stratégiával. Változnak az idők, és az emberek. Nekünk is változni kell! Csak így lehet fenntartani, amit eddig közösen létrehoztunk.

Bobár Zoltán Boby