Népszerű bejegyzések

MyLyconet


SIG_GET_CASHBACK SIG_START_NETWORK SIG_MORE_ABOUT_ME
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csárdás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csárdás. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 1., péntek

Szórakozás, vagy életmód?

Kedves Olvasóim!

 Régen írtam, mert gyűjtöttem magamban az infókat, benyomásokat, és hagytam, hogy ezek egy új cikkre való lökést és témát adjanak. Sok ilyen cikk van a fejemben, sok témában, de most egy táncházas cikk megírására érzek kellő indíttatást.

 Ahogy a címben is írtam, a táncház, a néptánc, és a népzene funkciójáról elmélkednék most pár sorban.
ÁLTALÁNOSÍTANI FOGOK!

Sokaknak a táncház, egy szórakozási forma, egy kikapcsolódás, a hétköznapi szürkeségből való kiszakadásra való lehetőség. Ezzel szemben, vannak akiknek már életformává vált. Mi is a különbség?

 Akiknek ez egy szórakozási forma, azok vagy rendszeresen, vagy kisebb kihagyásokkal járnak táncházba, és soha nem lesznek PROFI táncosok, viszont akár 20-30 évig is ugyan azzal a lelkesedéssel fognak nekiállni táncolni, vagy  táncot tanulni, mint amikor megismerkedtek vele. Biztos, hogy nem fognak viseletbe beöltözve járni-kelni az utcán, mutatva,. hogy Ő bizony, képvisel most valamit, és erre büszke. Ő magában képvisel, és büszke... Talán elmennek egy "amatőr" táncegyüttesbe táncolni. Teszik ezt azért, hogy még több dialektust, és azokat amiket már ismernek, jobban megtanulják táncolni, és ezzel élvezni azokat az alkalmakat, amikor a párjukkal ezeket élő zenére eltáncolhatják. Persze lehetne még mélyebbre menni, és típusokra bontani ezt a kategóriát, de most ezt nem teszem...

 Akiknek a táncház, már életforma lett, azok már nem biztos, hogy a népi kultúra szépségéért járnak táncházba. Nem biztos, hogy a párjával tett pár tánclépés öröméért megy le egy klubba. Itt, már egész más motiváció mozgatja az embert a háttérből. A megszokás, ami miatt, már rosszul érzi magát az ilyen ember, ha nem megy el egy buliba. Ezek az emberek a legtöbb buliban ott vannak. Mindig alkoholt fogyasztanak. Nem mindig állnak föl táncolni, vagy ha zenészről van szó, akkor nem mindig veszi elő a hangszert, sőt nem is mindig viszi magával. A társasága, hasonló emberekből áll. Nem ítélem el őket, mert a kísértés nagy, én is éreztem sokszor, hogy ha most ebbe, meg abba a buliba nem megyek el, akkor lemaradok valami fontosról... Nem maradtam le semmiről, legfeljebb spóroltam pár ezer forintot, és pár ezer agysejtet. Nagyon vékony a határ amikor életmóddá válik a táncház, és ennek a legrosszabb értelmében. Folk kocsmáról, folk kocsmára járni, hétről-hétre, egy megszokott PROGRAM szerint. Mint egy gép... Nem is gondolkodik rajta, hogy hova vezet ez az út, mert csak a programját követi, buliról-bulira. Valahogy erre, mindig van pénze, de mindig sírás van amikor a pénz szóba kerül. Jövőkép van, valamilyen, és nagy tervek is vannak, csak a megvalósításnál mindig ez hangzik el: "Majd amikor..." és nem történik semmi.
 Egy okos embertől hallottam: "Akkor vagy alkoholista, ha pontosan tudod, hogy mikor iszol legközelebb." Persze vannak fokozatok. Minden este egy sör, az nem a klasszikus értelemben vett alkoholizmus...

 Az viszont amikor egy zenészt megfogadnak a táncházba muzsikálni, és Ő az aki elsőnek érkezik, leül a kocsmában és elkezd inni, majd a buli végén utolsóként feláll(na), és várja a gázsit, már egy intő példa, hogy hova el lehet jutni, ezzel a megszokásból induló, és a gyeplőt a kezünkből kiengedő, PROGRAM követő magatartással. A példa valós, de nem írok róla többet, a személyiségi jogok, és a korrektség miatt azzal szemben, aki ezt elmesélte nekem.
 Számtalan esetben láttam eszméletlenre ivott zenészeket a bulinak már a közepén. Táncost szintén. Én is megittam a magamét, sőt egyszer-kétszer én is hamarabb dőltem ki, mint kellett volna, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt ilyen. Még a helyszínre is emlékszem. (A bulira természetesen nem...) De amiről beszélek, az a minden buliban, és rendszeresen, szituáció. Hova vezet ez? Mi az értelme? Ezt a viselkedést adjuk tovább, a fiataloknak, akik most nőnek fel a táncházakban, és klubokban? Erre a "kulturált szórakozásra" olyan büszkék azok akik részegen verik az asztalt, hogy "Magyar táncházba, magyar zenét!"?
 Amikor fiatal zenészektől, tanítványoktól azt hallom vissza, hogy voltak egy táncházban, és nem értették, hogy egyes "nagyon táncosok" mit csináltak tánc címén, amikor nyakukon a duzzadó erekkel, szinte habzó szájjal, vérben forgó szemekkel, hongkongi akciófilmbe illő hang effektekkel kísérve, "táncoltak" legényest, vagy ugyan ilyen elánnal rángatták jobbra, illetve balra, a párjukat, aki igazából csak kellék volt, és fura módon, így is élvezte, mert a "nagyon táncossal" táncolhat, akkor elgondolkozok egy kicsit...

 Vannak olyan klubok, amelyek működésükkel egyenesen ártanak a táncház hírének, és a kultúránknak. Ahol minden este botrány, balhé, verekedés van, vér folyik, és nem ritkán, rendőrök is vannak... Miért jó így lealjasítani azt, amire olyan büszkék vagyunk? Akik ezeket a helyeket csinálják a "legbüszkébbek" közül kerülnek ki...
 Adjuk meg a módját a szórakozásnak. Mulassunk, italozzunk, táncoljunk, énekeljünk, muzsikáljunk... De az ISTEN SZERELMÉRE!!!! KULTURÁLTAN!!!!!!!!!!!!!!
 Megkaptam párszor, hogy de a falun...., meg a székelyeknél..., meg a juhászok így, meg úgy mulattak...., meg a régiek a kultúrházban is elengedték magukat, és mulattak... Tudom, én is ott voltam sokszor ilyen eseményeken. DE!!!!!!!!!!!!!!! Én most a városi emberek szórakozásáról beszélek, akik "megpróbálnak" a nagyvárosban, falusi ember módjára szórakozni, ami rendben is lenne, ha a falusi ember, szűk közösségének a rendszabályozó hatása, működne. De, nem működik, mert az illető bármennyire is falusi akar lenni, még úgy is beszél, egyes esetekben, és még a táncmozdulatokat is majdnem tökéletesen lemásolja, viszont ennek ellenére Ő, VÁROSI EMBER!!!! Nem tud más lenni, mert itt szocializálódott!!! Egy hatalmas háború dúl a fejében. Nincs mögötte a falu közösségének a rendszabályozó ereje, mert a városban ilyen nincs, viszont van liberális gondolkodás. Mindenki azt csinál amit akar, és ha ez másoknak, nem tetszik, akkor lehet elhúzni... (ezt is megkaptam már párszor)

Itt kezdődik a probléma... Szerintem!

Hova vezet mindez?

Nem kell Velem egyetérteni! Ez az én véleményem, és bárki előtt vállalom.
Részemről, a kulturált szórakozást részesítem előnyben.

Boby

2011. szeptember 28., szerda

Mundruc Kupa, Mérában

Kedves Olvasóim!

 A múlt héten, hétvégén, Mérában megrendezett, Mundruc Népfoci torna kapcsán írnék pár gondolatot.
Először is gratulálok a szervezőknek, mert nagy és jó munkát végeztek. A mérai vendéglátásról, pedig nem nagyon kell írnom szerintem, de széles mosolyú fiatalok fogadtak minket és ez a széles mosoly egész hétvégén elkísért minket, a faluban bárhol is jártunk.
 Az utazás is egy élmény volt, három prímással, akik nem szégyellték elővenni a hegedűiket és muzsikáltak az úton. A megérkezés és a szállások elfoglalása után, "mindenki irány a kocsma, ott mindent megbeszélünk"...
 Az első esti bulit hajnali négyig követtem, aztán elmentünk Erikával aludni, mert korán kellett kelni, hogy a meccsek időben elkezdődhessenek. Sikerült azonban az időzónákat kicsit összekeverni és egy órával korábban felkelni. Sebaj, mert Méra reggel is szép. :)
 Kávé, cigi, és egy feles (1dl, R26) után, irány a pálya. Egész nap verőfényes napsütés és egy kis kellemes szél volt, ami felfrissítette az idővel egyre fáradtabb és elcsigázott csapatokat. Többé, kevésbé sérülés nélkül megúszta mindenki a hétvégét. Ez ritka. :) Persze most nem számolom bele azt, hogy igen hosszú kihagyás után, most először álltam újra a pályán és ez másnap és harmadnap, erős fájdalommal járt, mindenhol a kis lábujjamtól, a fejem tetejéig.. Igaz, hogy kapusként, de futottam így is eleget, mert az ellőt, vagy KIVÉDETT labdákért is futni kellett néha. A kb. 8 órát napon töltött időről, már nem is beszélve, amikor 5 perc alatt szénné tudok égni. Mindezek az utóhatások eltörpülnek a két esti mulatság és a személyes találkozás miatt, a régen látott zenészekkel, akiket mind mesteremnek tartok, kit ezért, kit azért.
 Az első három helyezett : 3. a Zenészek, 2. a Kolozsvári fiatalok és 1. a Vajdasági csapat lett. Beismerem, hogy erősen az én saram, hogy nem játszottunk döntőt, de amit lehetett megtettem a csapatért. Veretlenek maradtunk a végéig, mert az elődöntőben egyenlő állásnál büntetőkkel dőlt el a meccs. Itt jobb volt a másik csapat.
 A meccsek után, este a kultúrházban volt egy rövid gálaműsor és díjátadás, majd kezdődött is a buli. Szerencsére sikerült a váci konzisaimat is elhoznom, így ők is átélhették, hogy milyen is Mérában egy mulatság. Sajnos éjfélkor kipurcantam, és lefeküdtem, de addig, minden percét élveztem a társaságnak és a bulinak. Készítettem az útról egy kis videót. Ez itt alul megtekinthető.
 13 év után, újból ittam sört, és nem is keveset. Jól esett de nem fogok visszaállni, maradok a fröccsnél. :)
Záró gondolatként, köszönjük a lehetőséget, köszönünk minden szépet és jót, nagyon jól éreztük magunkat.