El vagyok havazva...

Kedves Olvasóim!

 Ti akik kitartóan olvassátok a cikkeimet és ezért őszinte megbecsülésem Nektek, biztos találkoztatok már ezzel a kifejezéssel:

"El vagyok havazva..."

Ez az új "kedvencem" az "Az a baj, hogy..." és a "Megpróbálom..." mellett. Most sem fogom vissza magam, ahogy az ilyen cikkeknél ezt megszokhattátok. Természetesen fenntartom a tévedés lehetőségét és nem kötelező velem egyetérteni... Ez az én véleményem.

 Miért is lett ez az új "kedvencem"? Mert egyre többen használják ezt a kifejezést kifogásként. A kifogásokról mit is tudunk? Azt hogy hazugságok! Tehát ez is egy olyan, társadalmilag elfogadott hazugság, amiről MINDENKI tudja, hogy az, de elfogadja, hogy amikor legközelebb Ő mondja, akkor tudja, hogy neki is szó nélkül el fogják fogadni...

 Vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent ez a hazugság. "El vagyok havazva."
Ha röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy "Menj melegebb éghajlatra!".

 Azok, akik ezt a kifogást mondják és ráznak le téged, engem, bárkit, azok nagyrészt egyszerűen nem tartanak annyira fontosnak Téged, engem, bárkit hogy időt szánjanak rá, valamint semmi olyat nem csinálnak ami fontos lenne, viszont nagyon szeretnének olyat csinálni, ami fontos és olyan helyen dolgozni, ahol Ők pótólhatatlanok. Hazudnak neked, nekem és mindenkinek de ami a legrosszabb, hazudnak MAGUKNAK!!!

Akinek nem inge.... (...de ha már magadra vetted, akkor gondolkozz el rajta, hogy vajon miért?)

 Ez a probléma az emberi működés alap mechanizmusából ered. Ugyanis az ember éltető ereje a hasznossága. Ha haszontalannak érzed magad, akkor szomorú leszel, leépülsz, alkohol, stb... majd hamar, igen méltatlan módon halsz meg. Ez előtt azonban, még amíg lehet, olyan hazugságokkal tartod életben magad, hogy Te igazából nagyon hasznos tagja vagy a társadalomnak és nélküled megáll az élet.

 Nézd meg a nyugdíjasok egy rétegét, akik reggel a munkába és iskolába menőkkel együtt utaznak valahova, ahol van valami nagyon fontos és minden nap csak reggel lehet odamenni azt elintézni, amikor az olyan "fontos", munkába menő emberek is látják, mint amilyenek ők maguk is, ugyebár. Mennek, mert úgy érzik, hogy menniük kell. Nem akarnak rosszat, csak azt teszik amit akkor tettek amikor még "fontos volt a munkájuk" és "fontos szerepet töltöttek be" a munkahelyükön.  Amint mozgásukban korlátozottak lesznek bármilyen ok miatt, akár baleset, vagy csak a koruk okán és nem tudnak menni a "fontosokkal", a 90% föladja, feleslegesnek kezdi érezni magát és hamarosan... A 10% viszont pörög tovább és addig gyúr, amíg nem tud újból menni a busszal... :)
 Ha már nem tudsz segíteni másoknak, vagy már nem vagy hasznos tagja környezetnek és nem számítanak a tudásodra és a munkádra, akkor elindul a hazugság és az önámítás, majd később a leépülés...

Nézz körbe az ismerőseid között és ha jobban megnézed biztos, hogy találsz ilyen embert. Ha felismerted, akkor segíthetsz neki... Örökre a barátod lesz.

 Mi a lényeg! Ha nem akarsz valakivel találkozni, vagy nem kívánod a társaságát akkor mond meg neki az igazat! Mit veszíthetsz, ha amúgy sem akarsz vele kontaktusba lépni? Tiszteld meg annyival, hogy nem hazudsz, hanem igazat mondasz. Lehet, hogy fájni fog. Igen... Az igazság fáj, ezt is megbeszéltük korábban. Viszont az is lehet, hogy miközben elmondod az igazságot, rájössz, hogy tulajdonképpen miért is ne találkozhatnál vele, vagy dolgozhatnál vele, vagy segíthetnél neki, vagy fogadhatnád el a segítséget...? Nincs rá okod... Főleg, ha a másik tényleg segíteni szeretne, mert tudja, hogy tud segíteni... Valld be, hogy néha elkél a segítség... Ennyi!

A legfontosabb, hogy arra van időd, amire akarod!  Ezt mindenki tudja, csak van akinél ez nem tudatos. Én például pontosan tudom...

Tudd, hogy ha azt mondod, hogy "El vagyok havazva.", akkor Veled együtt mindenki más is tudja, hogy hazudsz, és/vagy nem akarod elmondani az igazat.

További szép napot! Remélem tudtam segíteni!

Boby

Szórakozás, vagy életmód?

Kedves Olvasóim!

 Régen írtam, mert gyűjtöttem magamban az infókat, benyomásokat, és hagytam, hogy ezek egy új cikkre való lökést és témát adjanak. Sok ilyen cikk van a fejemben, sok témában, de most egy táncházas cikk megírására érzek kellő indíttatást.

 Ahogy a címben is írtam, a táncház, a néptánc, és a népzene funkciójáról elmélkednék most pár sorban.

ÁLTALÁNOSÍTANI FOGOK!

Sokaknak a táncház, egy szórakozási forma, egy kikapcsolódás, a hétköznapi szürkeségből való kiszakadásra való lehetőség. Ezzel szemben, vannak akiknek már életformává vált. Mi is a különbség?

 Akiknek ez egy szórakozási forma, azok vagy rendszeresen, vagy kisebb kihagyásokkal járnak táncházba, és soha nem lesznek PROFI táncosok, viszont akár 20-30 évig is ugyan azzal a lelkesedéssel fognak nekiállni táncolni, vagy  táncot tanulni, mint amikor megismerkedtek vele. Biztos, hogy nem fognak viseletbe beöltözve járni-kelni az utcán, mutatva,. hogy Ő bizony, képvisel most valamit, és erre büszke. Ő magában képvisel, és büszke... Talán elmennek egy "amatőr" táncegyüttesbe táncolni. Teszik ezt azért, hogy még több dialektust, és azokat amiket már ismernek, jobban megtanulják táncolni, és ezzel élvezni azokat az alkalmakat, amikor a párjukkal ezeket élő zenére eltáncolhatják. Persze lehetne még mélyebbre menni, és típusokra bontani ezt a kategóriát, de most ezt nem teszem...

 Akiknek a táncház, már életforma lett, azok már nem biztos, hogy a népi kultúra szépségéért járnak táncházba. Nem biztos, hogy a párjával tett pár tánclépés öröméért megy le egy klubba. Itt, már egész más motiváció mozgatja az embert a háttérből. A megszokás, ami miatt, már rosszul érzi magát az ilyen ember, ha nem megy el egy buliba. Ezek az emberek a legtöbb buliban ott vannak. Mindig alkoholt fogyasztanak. Nem mindig állnak föl táncolni, vagy ha zenészről van szó, akkor nem mindig veszi elő a hangszert, sőt nem is mindig viszi magával. A társasága, hasonló emberekből áll. Nem ítélem el őket, mert a kísértés nagy, én is éreztem sokszor, hogy ha most ebbe, meg abba a buliba nem megyek el, akkor lemaradok valami fontosról... Nem maradtam le semmiről, legfeljebb spóroltam pár ezer forintot, és pár ezer agysejtet. Nagyon vékony a határ amikor életmóddá válik a táncház, és ennek a legrosszabb értelmében. Folk kocsmáról, folk kocsmára járni, hétről-hétre, egy megszokott PROGRAM szerint. Mint egy gép... Nem is gondolkodik rajta, hogy hova vezet ez az út, mert csak a programját követi, buliról-bulira. Valahogy erre, mindig van pénze, de mindig sírás van amikor a pénz szóba kerül. Jövőkép van, valamilyen, és nagy tervek is vannak, csak a megvalósításnál mindig ez hangzik el: "Majd amikor..." és nem történik semmi.
 Egy okos embertől hallottam: "Akkor vagy alkoholista, ha pontosan tudod, hogy mikor iszol legközelebb." Persze vannak fokozatok. Minden este egy sör, az nem a klasszikus értelemben vett alkoholizmus...

 Az viszont amikor egy zenészt megfogadnak a táncházba muzsikálni, és Ő az aki elsőnek érkezik, leül a kocsmában és elkezd inni, majd a buli végén utolsóként feláll(na), és várja a gázsit, már egy intő példa, hogy hova el lehet jutni, ezzel a megszokásból induló, és a gyeplőt a kezünkből kiengedő, PROGRAM követő magatartással. A példa valós, de nem írok róla többet, a személyiségi jogok, és a korrektség miatt azzal szemben, aki ezt elmesélte nekem.
 Számtalan esetben láttam eszméletlenre ivott zenészeket a bulinak már a közepén. Táncost szintén. Én is megittam a magamét, sőt egyszer-kétszer én is hamarabb dőltem ki, mint kellett volna, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt ilyen. Még a helyszínre is emlékszem. (A bulira természetesen nem...) De amiről beszélek, az a minden buliban, és rendszeresen, szituáció. Hova vezet ez? Mi az értelme? Ezt a viselkedést adjuk tovább, a fiataloknak, akik most nőnek fel a táncházakban, és klubokban? Erre a "kulturált szórakozásra" olyan büszkék azok akik részegen verik az asztalt, hogy "Magyar táncházba, magyar zenét!"?
 Amikor fiatal zenészektől, tanítványoktól azt hallom vissza, hogy voltak egy táncházban, és nem értették, hogy egyes "nagyon táncosok" mit csináltak tánc címén, amikor nyakukon a duzzadó erekkel, szinte habzó szájjal, vérben forgó szemekkel, hongkongi akciófilmbe illő hang effektekkel kísérve, "táncoltak" legényest, vagy ugyan ilyen elánnal rángatták jobbra, illetve balra, a párjukat, aki igazából csak kellék volt, és fura módon, így is élvezte, mert a "nagyon táncossal" táncolhat, akkor elgondolkozok egy kicsit...

 Vannak olyan klubok, amelyek működésükkel egyenesen ártanak a táncház hírének, és a kultúránknak. Ahol minden este botrány, balhé, verekedés van, vér folyik, és nem ritkán, rendőrök is vannak... Miért jó így lealjasítani azt, amire olyan büszkék vagyunk? Akik ezeket a helyeket csinálják a "legbüszkébbek" közül kerülnek ki...
 Adjuk meg a módját a szórakozásnak. Mulassunk, italozzunk, táncoljunk, énekeljünk, muzsikáljunk... De az ISTEN SZERELMÉRE!!!! KULTURÁLTAN!!!!!!!!!!!!!!
 Megkaptam párszor, hogy de a falun...., meg a székelyeknél..., meg a juhászok így, meg úgy mulattak...., meg a régiek a kultúrházban is elengedték magukat, és mulattak... Tudom, én is ott voltam sokszor ilyen eseményeken. DE!!!!!!!!!!!!!!! Én most a városi emberek szórakozásáról beszélek, akik "megpróbálnak" a nagyvárosban, falusi ember módjára szórakozni, ami rendben is lenne, ha a falusi ember, szűk közösségének a rendszabályozó hatása, működne. De, nem működik, mert az illető bármennyire is falusi akar lenni, még úgy is beszél, egyes esetekben, és még a táncmozdulatokat is majdnem tökéletesen lemásolja, viszont ennek ellenére Ő, VÁROSI EMBER!!!! Nem tud más lenni, mert itt szocializálódott!!! Egy hatalmas háború dúl a fejében. Nincs mögötte a falu közösségének a rendszabályozó ereje, mert a városban ilyen nincs, viszont van liberális gondolkodás. Mindenki azt csinál amit akar, és ha ez másoknak, nem tetszik, akkor lehet elhúzni... (ezt is megkaptam már párszor)

Itt kezdődik a probléma... Szerintem!

Hova vezet mindez?

Nem kell Velem egyetérteni! Ez az én véleményem, és bárki előtt vállalom.
Részemről, a kulturált szórakozást részesítem előnyben.

Boby

Egy anekdóta

Kedves Olvasóim!

 A következő történetet, most hallottam, és úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, mert szerintem nagyon fontos mondani valót hordoz magában. Többször is elolvastam és végiggondoltam. Tehát a történet:

"A többi csak homok. . . .

Egy filozófia professzor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttes üveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel.
Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz.
...
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres 

helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttes üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából. Játssz a gyermekeddel. Menj el orvosi ellenőrzésre.
Rendszeresen látogasd rokonaidat. Törődj a pároddal.
Mindig szakíts időt barátaidra.
Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, bevásárolni, rendet rakni.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak. JÓL VÁLOGASD MEG ŐKET!
Állítsd be a prioritásokat. A többi: csak homok. . . ."

 Tehát nagyon válogassa meg mindenki a "köveit". Én nagyon elgondolkodtam, hogy valóban azok a "köveim" amiket annak tartok?

Boby