Ti akik kitartóan olvassátok a cikkeimet és ezért őszinte megbecsülésem Nektek, biztos találkoztatok már ezzel a kifejezéssel:
"El vagyok havazva..."
Ez az új "kedvencem" az "Az a baj, hogy..." és a "Megpróbálom..." mellett. Most sem fogom vissza magam, ahogy az ilyen cikkeknél ezt megszokhattátok. Természetesen fenntartom a tévedés lehetőségét és nem kötelező velem egyetérteni... Ez az én véleményem.
Miért is lett ez az új "kedvencem"? Mert egyre többen használják ezt a kifejezést kifogásként. A kifogásokról mit is tudunk? Azt hogy hazugságok! Tehát ez is egy olyan, társadalmilag elfogadott hazugság, amiről MINDENKI tudja, hogy az, de elfogadja, hogy amikor legközelebb Ő mondja, akkor tudja, hogy neki is szó nélkül el fogják fogadni...
Vizsgáljuk meg, hogy mit is jelent ez a hazugság. "El vagyok havazva."
Ha röviden kéne válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy "Menj melegebb éghajlatra!".
Azok, akik ezt a kifogást mondják és ráznak le téged, engem, bárkit, azok nagyrészt egyszerűen nem tartanak annyira fontosnak Téged, engem, bárkit hogy időt szánjanak rá, valamint semmi olyat nem csinálnak ami fontos lenne, viszont nagyon szeretnének olyat csinálni, ami fontos és olyan helyen dolgozni, ahol Ők pótólhatatlanok. Hazudnak neked, nekem és mindenkinek de ami a legrosszabb, hazudnak MAGUKNAK!!!
Akinek nem inge.... (...de ha már magadra vetted, akkor gondolkozz el rajta, hogy vajon miért?)
Ez a probléma az emberi működés alap mechanizmusából ered. Ugyanis az ember éltető ereje a hasznossága. Ha haszontalannak érzed magad, akkor szomorú leszel, leépülsz, alkohol, stb... majd hamar, igen méltatlan módon halsz meg. Ez előtt azonban, még amíg lehet, olyan hazugságokkal tartod életben magad, hogy Te igazából nagyon hasznos tagja vagy a társadalomnak és nélküled megáll az élet.
Nézd meg a nyugdíjasok egy rétegét, akik reggel a munkába és iskolába menőkkel együtt utaznak valahova, ahol van valami nagyon fontos és minden nap csak reggel lehet odamenni azt elintézni, amikor az olyan "fontos", munkába menő emberek is látják, mint amilyenek ők maguk is, ugyebár. Mennek, mert úgy érzik, hogy menniük kell. Nem akarnak rosszat, csak azt teszik amit akkor tettek amikor még "fontos volt a munkájuk" és "fontos szerepet töltöttek be" a munkahelyükön. Amint mozgásukban korlátozottak lesznek bármilyen ok miatt, akár baleset, vagy csak a koruk okán és nem tudnak menni a "fontosokkal", a 90% föladja, feleslegesnek kezdi érezni magát és hamarosan... A 10% viszont pörög tovább és addig gyúr, amíg nem tud újból menni a busszal... :)
Ha már nem tudsz segíteni másoknak, vagy már nem vagy hasznos tagja környezetnek és nem számítanak a tudásodra és a munkádra, akkor elindul a hazugság és az önámítás, majd később a leépülés...
Nézz körbe az ismerőseid között és ha jobban megnézed biztos, hogy találsz ilyen embert. Ha felismerted, akkor segíthetsz neki... Örökre a barátod lesz.
Mi a lényeg! Ha nem akarsz valakivel találkozni, vagy nem kívánod a társaságát akkor mond meg neki az igazat! Mit veszíthetsz, ha amúgy sem akarsz vele kontaktusba lépni? Tiszteld meg annyival, hogy nem hazudsz, hanem igazat mondasz. Lehet, hogy fájni fog. Igen... Az igazság fáj, ezt is megbeszéltük korábban. Viszont az is lehet, hogy miközben elmondod az igazságot, rájössz, hogy tulajdonképpen miért is ne találkozhatnál vele, vagy dolgozhatnál vele, vagy segíthetnél neki, vagy fogadhatnád el a segítséget...? Nincs rá okod... Főleg, ha a másik tényleg segíteni szeretne, mert tudja, hogy tud segíteni... Valld be, hogy néha elkél a segítség... Ennyi!
A legfontosabb, hogy arra van időd, amire akarod! Ezt mindenki tudja, csak van akinél ez nem tudatos. Én például pontosan tudom...
Tudd, hogy ha azt mondod, hogy "El vagyok havazva.", akkor Veled együtt mindenki más is tudja, hogy hazudsz, és/vagy nem akarod elmondani az igazat.
További szép napot! Remélem tudtam segíteni!
Boby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése