Motiváció

Kedves Olvasóim!

 Az élet szép, vagy az élet "nem szép"? (nem használok "csúnya" szavakat :) )
Te döntöd el! Csakis Te egyedül! Sokan akarják befolyásolni a gondolataidat, de ne hagyd! Erről már írtam korábban, a média kapcsán...
  Nézd a világot pozitívan! Miért? Azért mert a világ ugyan az annak is, aki negatívan nézi, és annak is aki pozitívan, hiszen ha kinézek az ablakon, ugyan azt a napot, vagy holdat látom, amit Te. De! Az, hogy mit látok bele, az már az én döntésem... :)
  pl. Kinézek az ablakon, és azt mondom,
hogy: - De szépen süt a nap, milyen vidám idő van
 vagy: - De baromira süt ez a szutyok már megint, most vehetek fel
  napszemüveget, a francba, hogy miért kell... stb...

Esetleg...                                            
                                                                   
           - De szép! Telihold van! De romantikus... Drágám nézd... ;)
  vagy: - A fene, már megint telihold... Ilyenkor nem tudok rendesen                                                                          aludni...

Volt osztálytársam mondása volt. Imádtam:  
  - Ma dolgozatot írunk! Örüljél!!!!!
  - Miért örüljek?
 - Mert ha nem örülsz, akkor is írunk. Mindenképpen egyest                                                                             kapsz, így legalább boldogan kapod. :)
                                                                       
Ugyan arról beszélünk, csak a hozzáállás más.

 
A helyzet amiben vagy, az a Te döntéseidnek a következménye. Fogadd el, vállald a következményeket, tanulj belőlük, és lépj tovább! A világ folyamatosan változik. Egyetlen állandó dolog van, az pedig a változás. Aki ezzel nem tud együtt élni, az elsüllyed... Ez az evolúció... Ha nem alkalmazkodsz, véged!

 Egy hasznos kis oldal került elém a facebookon. Nagyon tanulságos volt így egyben elolvasni, mert darabokban, már itt volt a fejemben az összes infó, de így összefoglalva, még nem szedtem össze. Megosztanám Veletek. Fájni fog! Előre szólok, hogy NAGYON FOG FÁJNI! NEKEM IS FÁJT!
A korábbi cikkekben már említettem az igazság eme tulajdonságát, hogy nagyon fájdalmas. De! Ha szembenézel vele, és nem csak legyintesz, miközben pontosan tudod, hogy igazam van, akkor csak EGYSZER FÁJ, és utána tudsz változtatni! Mindenki tud, aki AKAR! Ez a kulcs! AKARD! :)

Olvasd végig, ha már elkezdted. Nem biztos, hogy mind a 8 érvényes lesz rád, mert lehet, hogy vannak olyan pontok, amiken életed során már túlléptél... Ennek örülj, és pipáld ki, a többit pedig olvasd el figyelmesen... :)

Tehát akkor a 8 pont, ami a "szegénység" oka:

1. Képtelen vagy a megtakarításra, befektetésre

A gazdagokhoz hasonlóan tudod, hogy a pénz mennyi mindenre jó. De ennek ellenére mégsem küzdesz tudatosan, és teljes szívedből, hogy megtanuld jól és bölcsen kezelni. Bár tudod, mit és hogyan kellene tenni, mégsem teszed meg.

A befektetés számodra azt jelenti, hogy a hétvégén többet költesz lottóra, tippmixre, mert akkor kétszer nagyobb az esélyed is nyerni. Komolyan elpocsékolnád az éveidet a lottónyereményre várva??

2. Rossz társaságban vagy

Nem bűnözőkre kell gondolni, meg alkoholistákra. Egyszerűen csak nem olyan közegben vagy, ahol a pénz van. Vannak olyan feltörekvő üzleti körök, konferenciák, előadások, munkalehetőségek, ahol igazi Győztesekkel találkozhatsz, kezet foghatsz velük. Megnézheted, meghallgathatod, miért, mitől és hogyan váltak Győztesekké.

Ha jobb életet szeretnél, akkor miért nem olyanok társaságában töltöd az időt, akik szintén ezt szeretnék, és tesznek is érte? Változtass! Soha nem késő, hogy elindulj oda, ahol a pénz van. Minél előbb elindulsz, annál jobb, ne pocsékold a drága idődet!

3. Nem a pénzügyi fejlődésre, hanem a túlélésre fókuszálsz

A szegények hajlamosak egy csomó mindenről lemondani azért, hogy megéljenek. Az alapvető szükségletek kielégítésére fókuszálnak, és a legkisebb luxust sem engedik meg maguknak. Ahelyett, hogy egyéb pénzforrás után néznének, inkább állandóan azon agyalnak, milyen kiadást lehetne még jobban csökkenteni.

Ez pedig egy olyan harc, amiből nem lehet győztesen kikerülni. A győzelemhez fejlődni kell, nem pedig zsugorodni!

4. A pénzügyi csodára vágysz

Online kaszinó, tuti nyerési stratégiák, lottó, és mindenféle olyan szerencsejáték, ami elhiteti veled, hogy meg fog történni a csoda és hirtelen gazdag lehetsz. Te (és a barátaid) vagytok a bal oldalon, akik talicskázzátok be a pénzt folyamatosan. A jobb oldalon pedig azok vannak, akik belőletek élnek és medencés házakat vesznek, autókat, nyaralókat, repülőgépeket. Az, hogy a szerencsejáték ipar virágzik, azt mutatja, hogy sokkal több a vesztes, mint a nyertes.

A gazdagok befektetett munkája a sikerért itt is jól tetten érhető: miközben a szegények várják és reménykednek a gazdagságban, addig a gazdagok tesznek érte, és kaszinókat, szerencsejáték paradicsomokat építenek. “X”-eket húzogatni egy papírra persze sokkal könnyebb, mint komolyan dolgozni a fejlődésért és a pénzügyi sikerért. De az eredménye is nagyjából ilyen.

5. Nem ismered fel a potenciális pénzt

A pénzt csak akkor ismered fel, ha készpénzként a kezedbe adják, vagy éppen ki van nyomtatva egy papírra a számlaegyenleged. Pedig a potenciális pénzt felismerni nagyon fontos: képességek, speciális ismeretek, tehetségek, hobbi – ezeket mind pénzre lehet váltani és nagy vállalkozásokat lehet rájuk építeni.

De ehhez meg kell tanulnod a vállalkozói szemléletet: az emberek számára olyan értéket kell adnod, ami többet ér, mint a pénzük. Ne készpénzben, számlákban, egyenlegben gondolkozz, hanem potenciális vagyonszerző lehetőségekben.

6. Nincs ötleted arra, hogyan lehetne több pénzt keresni/csinálni

Ha van egy jó ötleted, meggazdagodhatsz belőle. A szegények azért szegények, mert nincsenek jó ötleteik. És jó ötlet nem csak a “mit kéne csinálni?”-hoz kell, hanem a “hogyan kéne megcsinálni?”-hoz is. Ha van egy zseniális ötleted, de nem tudod finanszírozni, akkor keress befektetőket. Dolgozz ki egy brutálisan jó koncepciót egy üzleti modellel együtt, és keress egy céget, aki beállna mögéd. A pénz mindig keresi a pénzt.

7. Megindokolod, miért vagy szegény

A szegényeknek egy csomó indokuk és kifogásuk van arra, hogy miért szegények, miért képtelenek a változtatásra, és miért nem indultak még el a gazdagság felé vezető úton. Nem vállalnak felelősséget a pénzügyi helyzetükért, és a múltbeli hibáikról mindig mások tehetnek.

“Ha lenne egy diplomám!”, “Ha nem lenne válság!”, “Ha nem lenne családom!”, “Ha fiatalabb lennék!”, “Ha gazdagnak születtem volna!” és így tovább. Ezek mind nem számítanak. Ez mind csak alibi a cselekvésképtelenségre, döntésképtelenségre, lustaságra, elkényelmesedésre. Vegyél egy mély levegőt, rúgd fenéken magadat, és indulj el előre!

8. Nem akarsz tanulni semmiből

A szegények nem szeretnek új álláspontokat megismerni, és átgondolni. Ha nem értenek valamivel egyet, alig várják, hogy közbeszólhassanak. Pedig mindenben, még a kritikákban is a leckét kell keresni, azt amit a minőségibb élet érdekében lehet hasznosítani a hallottakból, látottakból, olvasottakból. Az aranyat és az ezüstöt tűzben tisztítják, és a gyémántot sem simogatással formálják tökéletesre. Legyen ez most egy ilyen lecke.

Sok sikert!

(Forrás: http://motivator.ma)

Tetszett? :) Én imádom! A 4-es,7-es, és a 8-as pontok a kedvenceim... A 4-esnek az a része különösen tetszik, hogy: 

"Online kaszinó, tuti nyerési stratégiák, lottó, és mindenféle olyan szerencsejáték, ami elhiteti veled, hogy meg fog történni a csoda és hirtelen gazdag lehetsz. Te (és a barátaid) vagytok a bal oldalon, akik talicskázzátok be a pénzt folyamatosan. A jobb oldalon pedig azok vannak, akik belőletek élnek és medencés házakat vesznek, autókat, nyaralókat, repülőgépeket. Az, hogy a szerencsejáték ipar virágzik, azt mutatja, hogy sokkal több a vesztes, mint a nyertes."

 Nekem ez a 8 pont, nagyon sokat segített, és napi szinten egyszer, elolvasom. 

Találkoztál már ilyen habitusú emberrel? Vagy esetleg magadra ismertél?

"...A szegények nem szeretnek új álláspontokat megismerni, és átgondolni. Ha nem értenek valamivel egyet, alig várják, hogy közbeszólhassanak. ..."

ÓÓÓÓ! Igen...! Hallgass meg egy beszélgetést a környezetedben! Imádni fogod, amikor felismered a jeleket... :) 

5 percet hallgasd, és figyeld. Hányszor hallod azt, hogy "..az a baj, hogy..." meg azt hogy, "...megpróbáltam, de...", vagy azt, hogy végig se hallgatja a másikat, és azonnal kétszer nagyobbat mond "...az semmi, én a múltkor...", vagy csak simán közbevág, és lehurrogja a másikat, hogy "...az hülyeség, már hallottam róla, az egyik ismerősöm is...".

 Hallott róla, tehát azt gondolja, hogy Ő már szakértő, és határozott véleménye is van... :) Nagyszerű... 

 Példa: Egy régi barátommal beszélgettem a zenélésről. Szóba jött a harmonika. Valahogy így hangzott a beszélgetés, de nem tudom szó szerint idézni:

(Ő) - Hűű! Igen a harmonika. Az egy nagyon nehéz hangszer.

(én) - Na igen, az enyém 15kg.

(Ő) - De nem úgy, hanem játszani rajta, mert a két kezeddel tök mást kell csinálni. Az egyik haverom is azt mondta, hogy látott élőben ilyen hangszeren játszani valakit, (HAHÓ, én is itt vagyok, és tudok játszani rajta. Gondoltam magamban... :) ) és azt mondta, hogy nagyon nehéz lehet. Szerintem is, és én biztos nem tudnám megtanulni.

(én) - Tényleg nem? Azért, mert a haverod azt mondta, neked, hogy nehéz játszani rajta, ezért azt gondolod, hogy neked nem menne? Mondj egy hangszert, ahol mind a két kezeddel, ugyan azt kell csinálni.

(Ő) - Hát, igen... De, én hiszek neki. Jó haverom!

(én) - Én meg azt mondom, hogy 3 hónap alatt megtanítalak játszani rajta. Ha azt csinálod amit mondok, 3 hónap múlva harmonikázni fogsz, ha AKARSZ... 

(Ő) - ÁÁÁ! Az képtelenség...! 

stb...

Hahó! Ember! Ne csak nézz, hanem láss is!

Érdekes igaz? Voltunk már hasonló helyzetben?

 Nap, mint nap, kerülünk hasonló helyzetbe. Egy "haver" azt mondja, hogy a nap kering a föld körül, és egy csillagásznak nem hisszük el, hogy nem így van... :)

 Nézzük meg, hogy kinek a véleményére adunk, és milyen témában...! Mi magyarok, nagyon okos nép vagyunk. Azt gondoljuk, hogy mindenhez értünk... NEM! Nem értünk! Ezt is be kéne már vallani magunknak végre!

 A kocsmák tele vannak edzőkkel, és szövetségi kapitányokkal, akik mindenkinél jobban tudják, hogy milyen felállásban kéne játszatni a csapatot, és, hogy ki milyen formában van éppen. A kocsma másik oldalán pedig, ott vannak, a nagyon tehetséges, és parlagon heverő politikusaink, akik tudják a tutit és a megoldást mindenre... :) ... és ezek az emberek, minden egyes itallal, egyre okosabbak lesznek...

  Ha elmegyek egy autószervizbe, akkor az elején tisztázni szoktam, hogy nem értek az autókhoz, csak felhasználó szinten, de ha átver akkor arra rá fogok jönni... és egy visszatérő ügyfelet veszít, a fogáról már nem is beszélve... :) Az autók motorjához, és az elektronikájukhoz nem értek, viszont nem vagyok hülye...

 Nem ciki, ha nem tudunk mindent, és nem értünk mindenhez. Viszont amihez értünk, és a hivatásunknak nevezzük, azt csináljuk etikusan, jól és lelkiismeretesen.

 A kedvenc hangmérnököm, illetve, az Ő esetében inkább már hangprofesszor a helyes megnevezés, egyik hasznos mondásával zárnám a cikkemet. 

"Ez egy szakma, nem egy szakkör!!!"

Ezt a mondatot, minden szakembernek ajánlom, aki tényleg szakembernek tartja magát, alap igazságként, és miheztartás végett!

Szép, napsütéses napot kívánok mindenkinek! :)

Boby    

u.i.: Vállalom! Üldözzetek! :) 

A Te utad, a Te döntéseid!

Kedves Olvasóim!

 Nem írtam egy ideje, mert fordulatok következtek be az életemben, és nem akartam mással foglalkozni, amíg ezek lecsengenek. Mostanra, nagyjából minden kisimult, és ismét sokat tanultam, és sok hasznos konklúziót sikerült levonnom amelyek, részben új tudást adtak, és részben a régebbi megállapításaim, és "okosságaim" megerősítését kaptam tőlük.

 A legutóbbi három cikkem, a "20 másodperc hírnév", a "Megpróbálom", és az "Az a baj, hogy...", tökéletesen összefoglalja azt, ahogy most látom a világot, és gondolkodok a világról. A céltalanság, az ebből eredő, lustaság, és a kifogások, hogy miért nem csinálunk semmit SAJÁT MAGUNKÉRT, valamint az, hogy miként mondunk le az álmainkról, vagy, hogy veszik el tőlünk azok, akiket a barátainknak tartunk. Alapvetően rosszul gondolkodik az emberek 80%-a. Igen! Ezt ki merem mondani, és merem állítani! Az igazság fájdalmas, és ezt már korábban megbeszéltük. Nincsenek tabuk, csak ha csinálunk! Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!

 Gondolj bele, hogy ha olyat teszel, vagy találsz ki, ami a környezetednek (barátok) nem megszokott, esetleg, furcsa, vagy elsőre meredek, akkor az első, és valószínűleg a második reakciójuk is az, hogy "Te hülye vagy...", "ezt felejtsd el..", "ennek semmi értelme...", stb....... Ismerős? Na, így veszik el a "barátaid" az álmaidat (ha hagyod)!!!!!! Honnan tudhatja bárki is, hogy neked mi az utad??!! Honnan tudhatja bárki is, hogy Te, mire vagy képes, vagy Neked, mi az, aminek "nincs értelme"???!!!

Bill Gates-t lehet szeretni, meg nem szeretni. Ő azt találta ki, az volt az álma, hogy minden háztartásban legyen egy számítógép. Szerinted hányan nézték hülyének, amikor ebben az időben még egy számítógép akkora volt mint egy kisebb szoba, és olyan drága, amit csak hatalmas cégek engedhettek meg maguknak? Igaza lett? Megcsinálták? Hallottál már a Windows operációs rendszerről? A véleményed tejesen irreleváns, Bill Gates-t nem érdekli a véleményed, mert az emberek nagy része, ismeri a Windows-t, és használta, használja, és használni fogja, akkor is ha neked ez nem tetszik... Ennyi! Vegyél példát Bill-ről!

 Ha mindenki szerint hülyeség amit csinálni akarsz, akkor nagyon jó úton jársz, mert akkor nem a generál, az akarat gyenge többség szerint elfogadott úton jársz, ami nem a tiéd, hanem a sajátodon. Mindenkinek saját útja van, azonban a társadalom, és az azt befolyásoló tényezők, mint a média, egy generál utat mutatnak az embereknek. A reklámok szerint vásárolj, szedjél gyógyszereket, fizess, ha le akarsz szokni a cigiről, bulizz a "barátaiddal" úgy, ahogy a tv-ben látod a "reality" műsorokban (Éjjel-nappal Budapest), és mindent úgy csinálj, ahogy az MÁSOKNAK megfelel! Biztos, hogy mindenkinek ugyan úgy kell gondolkodni? Biztos, hogy mindenkinek ugyan az, az életcélja? Mindenki ugyan abban tehetséges? Stb...? Biztos, hogy akiket a barátaidnak tartasz, tényleg azok?



 A többség ezeket a kérdéseket, még feltenni is fél magának, így addig már el sem jutnak, hogy elgondolkozzanak a válaszon, mert akkor szembesülnének a fájdalmas igazsággal, és ezzel pontosan tisztában vannak.

 Az én környezetem, pontosan úgy reagál arra mit csinálok, meg ami gondolok, és amit tervezek, ahogy fentebb leírtam. Hitetlenkedéssel, és tudatlanságból eredő szkepticizmussal, és ellenkezéssel. Olyanok akarják megmagyarázni nekem, hogy amit csinálok az nem működik, és rossz, akik semmit se tudnak arról amit csinálok. Ez egyébként egy magyar tulajdonság. Magyarország a "10 millió szövetségi kapitány", és autószerelő országa. Mindenki nagyon tudja a megoldást mindenre, de ő maga a saját problémáit nem tudja kezelni.
 Példa: Nekem senki ne adjon okos tanácsot a harmonikázásról, aki még soha nem harmonikázott, vagy legalábbis, élőben nem látott még ilyen hangszert... Hallott már róla, és hallotta már egy-két harmonika hangját, egy-két harmonikástól. ÉS? Akkor, most már szakértőnek számít, és tud nekem okos tanácsot adni, a 20 éves rutinomhoz, vagy esetleg hozzáértően tud véleményt mondani, és kritizálni a hangszert, vagy játékosát? NEM! De, ez csak egy példa volt arra, hogy mennyire érdekel bárkinek a véleménye, aki az én életutammal kapcsolatban véleményt formál, és azt el is mondja nekem. Meghallgatom mindenki véleményét, de a legtöbbször, semmi értelme foglalkozni velük. A kivétel erősíti a szabályt!

Ezt tanácsolom Neked is, Kedves Olvasóm! A Te utadat, csak Te járhatod be. A Te utad, a Te hibáid, a
Te győzelmeid, a Te eredményeid, a Te álmaid, a Te CÉLJAID! Nem a barátaidé, nem a tv-ben látható "celebeké", és nem azoké, akik véleményt alkotnak rólad... Amit mások gondolnak, az az Ő dolguk, nem a Tiéd! Ne foglalkozz velük!

  Sokan nem hisznek abban amit csinálok. Ez vicces. Nem Isten az, akiben hinni szokás? Mélységesen tisztelem azokat akik Isten útjára lépnek, mert ők HISZNEK valamiben, és ez célt ad az életüknek, és ezért a célért dolgoznak, és élnek. Én azonban nem vagyok Isten felesküdött "szolgája", egyik felekezetnél sem. Nem Őt képviselem. Ezért nem kell hinni abban amit csinálok.
  Én úgy vallom, hogy hinni abban kell, ami nem kézzel fogható, azért, hogy később az lehessen. Amit azonban én csinálok, az nagyon is kézzel fogható, tehát már nem kell hinni benne. Bárkinek a kezébe adom azt a kis kék plasztik lapocskát, és aztán eldöntheti, hogy használja és megtapasztalja, hogy valóság, és működik, vagy nem használja, és terjeszti tovább a tudatlanságából eredő szkeptikus elméleteket, és a semmiből gyökerező véleményét, ami nem más, mint egy buta előítélet, ami mögött se tudás, se tapasztalat nincs...      

 Tudnék még írni, de hagyok későbbre is.

Idézem magam a facebook-ról:
"... a világ változik, és dönthetünk, hogy fázis késésben követjük, vagy egyszerre változunk vele, vagy meglátjuk a lehetőségeket, és mi alakítjuk, a változás irányát, amit később a többiek követni fognak...  Van 2% akik alkalmatlanok a változásra. Az első eset az emberek 78%-a (fázis késés). A második, az emberek 15%-a (egyszerre). A harmadik az emberek 5%-a. Az 5%-ot, aki mindenki más előtt jár, és divatot, trendeket hoz létre, legtöbb esetben hülyének nézik, kezdetben... Nézzünk vissza a történelemben, hogy vajon igazuk volt e??? Egy két ilyen ember:
Jedlik Ányos: szódavíz (elektromotor)
Neumann János: számítógép
Martin Cooper: Mobil telefon
Bill Gates: Microsoft ("Minden háztartásban legyen egy számítógép.")
stb... (bankártya... )
Nos? Igazuk volt, hogy hittek abban, ami az akkori embereknek egy képtelen, scifi-be illő, lehetetlen ötlet volt?
Ittunk már fröccsöt? Ültünk már villamoson, metrón, trolin...? Van számítógéped? Van mobilod? Van bármilyen kártyád...? 
Merjünk nagyot álmodni! 

    "      

Boby

20 másodperc "hírnév"

Kedves Olvasóim!

 Aki rendszeresen olvassa a cikkeimet, annak, először is, gratulálok a kitartásához, másodszor, hozzászokhatott ahhoz, hogy az írásaim stílusa, nem a "fogalmazzunk virágnyelven", nem is a "drága büngyürkéim", és még véletlenül sem a "Jaj, mit fognak szólni...?!?" kategóriákba tartozik.

 Ezen nem kívánok változtatni, akkor sem, ha ez sokaknak nem tetszik! Mert, sokaknak nem tetszik! Viszont sokaknak igen, és meglepő reakciókkal találtam magam szemben, az utóbbi 1 hónapban. Ismerősök, és ismeretlenek kerestek meg privátban, akik arról számoltak be, hogy miután olvasták a cikkeimet, azok határozottan felrázták, észhez térítették, és felnyitották a szemüket. Megköszönték a segítségemet, hogy tudatosabb létezési szintre tudtak lépni. Nagyon furcsa, de jó érzés volt.
 Akik az ellenkezőjével kerestek meg, Nekik is tudtam segíteni, mert az igazság fáj, és mindannyiuk mondanivalójának, pontosan ez volt a lényege. Beletaláltam a legfájdalmasabb pontjukba, és erre reagáltak támadással. Az igazság FÁJ! Nekem is FÁJ! Mindenkinek FÁJ!
 Aztán vannak, akik nem jutottak el odáig sem, hogy írjanak, vagy reagáljanak (lustaságból, büszkeségből, ...mindegy is), mert ők magukban elrendezték valahogy így: - Áááá, ez a srác, csak osztja itt az észt! Mit tudhat az én problémáimról. Fingja sincs róluk! Majd én tudom, hogy, hogy oldjam meg őket. Nem is igazak rám, amiket írt. Hiszen én megpróbáltam mindent, de az a baj, hogy...     STB... LÁTJUK? ISMERJÜK?

 Bevezetésként ennyit, és most jöjjön amiről igazából írni akarok. A média, leginkább a kereskedelmi média, tevékenységéről, és annak áldásos hatásairól. Persze nem mindenről, és nem tudományosan, hanem ahogy én látom, a saját megfigyeléseim szerint, egy aspektusból.

 Miért is adtam címnek, hogy 20 másodperc "hírnév"? Mert a kereskedelmi média tele van olyan emberekkel, akik mindent megtesznek ezért a 20 másodpercért. MINDENT! Természetesen a 20 másodperc nem egy konkrét idő intervallumot fejez ki, hanem inkább azt jelzi, hogy az amit egyesek megtesznek azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, mennyire aránytalanul sok kárt okoz, ahhoz képest, hogy mennyi figyelmet kapnak ezért. Egy példa:
 Valaki hall valamit, amit valaki mond valakinek. Ezt nevezhetjük pletykának. Nem tudja, hogy igaz, vagy sem, de azt tudja, ha ezt szűkebb, de inkább szélesebb plénum előtt adja elő, akkor oda fognak rá figyelni, és egy ideig, Ő érdekes lesz a többség szemében. Azzal nem foglalkozik, hogy a történetben szereplő, vagy szereplők életére milyen hatást gyakorolhat ez, csak azzal foglalkozik, hogy minél többen, minél hosszabb ideig figyeljenek rá. Ez nem új keletű dolog, mert mióta világ, a világ, pletyka volt, van, és lesz is. Az egyik ilyen, borzasztó pletyka, aminek számos halálos áldozata is volt, az a salemi boszorkány per volt. Aki nem ismeri, járjon utána!

 A média, most ugyan ezt csinálja, csak olyan széles közönséghez juttatja el a "híreit", hogy a hatása ennek, ép ésszel szinte fel sem fogható. Elhisszük azt, hogy mennyi ember képes pénzt gyűjteni egy dél-amerikai szappanopera főszereplőjének, a szem műtétre, aki szerepe szerint vak? Szinte felfoghatatlan, hogy ilyen van! A különböző "talk show"-k, és 20 másodperces, fizetett sztárjai, akikből néha, hosszú időre nevetség tárgyát képező figurákat csinálnak? Stb...

 Mindezt miért teszik? Miért mérgezik az emberek elméjét? A nézettség miatt. Mert minél magasabb egy műsor nézettsége, annál drágábban lehet eladni a műsor közbeni reklámidőt. Ez a kereskedelmi média lényege! A műsorok nem azért vannak, hogy szórakoztassanak, hanem, hogy reklámokat adjanak el velük, nekünk!

 Mindezek közben, szépen belemegy a fejekbe, hogy milyen jól lehet érvényesülni akkor, ha valami olyat mondunk, amire sokan felkapják a fejüket. Ezért mindenki, akiben ez a mentalitás benne van, az figyel. Radarozza a környezetét, és azonnal egy "rögtönzött híradó" válik belőle, ha olyat vél látni, ami szerinte botrányos, érdekes, másokat kellemetlenül érintő, vagy szokatlan esemény. Őket nevezték régen pletyka fészeknek! Ezek az emberek, viszont nem pénzért, hanem a "nézettségért", azaz a népszerűségért csinálják! A saját életük, olyan sivár, és szánalmas, hogy kénytelen mások életével foglalkozni, mielőtt szembesül a sajátjával...

 Ezek az emberek, hajlamosak kitalálni is dolgokat. Látnak, hallanak ezt-azt, majd ezt tovább gondolják, és a végére egy szép történetet kerekítenek belőle, ami természetesen NEM IGAZ, viszont a 20 másodperc hírnév, ezúttal is jár nekik. Miután erre rájönnek, már kevesebb "konkrétum" is elég nekik ahhoz, hogy egy újabb sztori hagyja el a szájukat, amit minél többször mesélnek el, annál izgalmasabban, színesebben, és egyre sokszorozódó paraméterekkel teszik. Pl. kezdetben csak kézen fogva sétált két olyan valaki, akinél ez nem lenne helyénvaló. Későbbi mesélésnél, már csókolóztak is. Pár nap múlva, már a szexen is túl vannak... Így lesznek a legendák!

 Ezek az emberek nem mérik fel, hogy milyen károkat tudnak okozni azzal, hogy meggondolatlanságot beszélnek. Még ha valóban azt vélte látni, amit mond, akkor sem biztos, hogy jól látta, hallotta, és feltétlenül mindenkinek el kell mondani mindent, amit erről, a vélt igazságról gondol. Ha csendben maradunk, bölcsebbek maradunk! Ha olyat mondunk, ami egy ember, vagy vagy több ember, esetleg egy család, vagy ne adj Isten több család életét gyökeresen megváltoztathatja negatív irányban, akkor az hatalmas felelősség, amit egész életünkben magunkkal kell cipelnünk!!! Biztos, hogy azzal a tudattal akar bárki is élni, hogy miatta ment tönkre, akár egy ember élete is???? (Ismerek ilyen embert, és nem lennék a helyében, még akkor sem, ha látszólag nagyon sikeres...)

  A média felelőssége ebben pedig az, hogy ha folyamatosan olyan műsorokat sugároznak, amiből folyik a "Hű, nem fogod elhinni, mit hallottam..." mentalitás, akkor ezekből az emberekből egyre több lesz.

 Most is nagyon sok ilyen embert ismerek, akik egy kis figyelemért olyan képtelen scifi-be illő történeteket adnak elő, hogy a hajam kihullik izgalmamban. Már nem is veszik észre, hogy mennyire elrugaszkodtak a valóságtól. A figyelem fenntartásához folyamatosan fokozniuk kell a hatást. Egy idő után már nincs valóságérzetük, és a legszörnyűbb, hogy ők is elhiszik mindazt amit mondanak. Ezek az emberek, MENTÁLISAN BETEG EMBEREK! Fel kell tudnunk ismerni az ilyen embereket, és távol kell tartani magunkat tőlük. Nehéz őket felismerni, de idővel kiderül. Csak az a kérdés, hogy az alatt az idő alatt, amíg rájövünk, mennyi kárt okoznak nekünk...

 Tehát! Ne nézzünk híradót, mert azok nem hírek! Több, mint 6 éve nem nézek híradót, és nagyon jól megvagyok, köszönöm szépen! Az egyéb "hír" műsorok, mint a "Kókusz", meg a barátja a "Passzív", szintén teljesen értelmetlenek! Csak gondoljunk a műsorok végén feltett "közvélemény kutató" kérdésekre... A múltkor véletlenül oda kapcsoltam, és nem hittem el, hogy milyen szinten hülyének nézik már az embereket, és van akit lehet is, mert küldi az sms-t, és szavaz... Számomra ez teljesen hihetetlen!

Ne tegyünk tönkre senkit, 20 másodperc hírnév kedvéért!

Boby

"Megpróbálom"

Kedves Olvasóim!

 Az előző cikkemben, az "Az a baj, hogy..." kifogásokról, és hazugságokról írtam. Nagy kedvenc lett a statisztikák, és a visszajelzések alapján. Örülök neki, hogy tudtam segíteni. :)

 A másik hasonló, számomra fontos gondolat, amiről korábbi cikkekben már tettem említést, de külön cikket nem szenteltem neki, az "megpróbálom" témakör.
 Más szavakkal is leírva: próbálgatom, csinálgatom, agyalgatok, tanulgatom, gyakorolgatom, próbálkozok...stb...

Mit is jelentenek ezek a kifejezések?

Abban a pillanatban, amikor kimondod, hogy "megpróbálom", máris felmentetted magad arra az esetre, ha nem sikerülne az, amit "megpróbálsz". Tehát, még nem csináltál semmit, de máris mentegetőzöl, persze nem szó szerint (még), hogy nem Te vagy a hibás, hogy nem sikerült, mert hiszen Te "meg fogod próbálni". Azok, akik rendszeresen használják ezeket a szavakat, rendszerint az én fejemben egy olyan csoporthoz tartoznak, akiket úgy neveztem el, hogy a "Nagy Mentegetőzők klubja".

 Mivel az agyad nagyon jól tudja, hogy máris fel van mentve a "felelősség" alól, ha nem sikerül amit "megpróbál", nincs rászorítva, hogy olyan utasításokat adjon a testnek, hogy 110%-ot adjon bele abba, amit csinál. Ebből mi következik?

AZ, HOGY NEM FOG SIKERÜLNI AMIT "MEGPRÓBÁLSZ"!!!!!!

Ha mégis sikerülne, akkor ahhoz Neked kevésbé van közöd, mint a "szerencsének". "De az én szótáramban nincsen olyan szó, hogy szerencse." egyszóval, ha mégis sikerül, akkor örülj neki, de ha legközelebb is csak "megpróbálod" akkor valószínű, hogy nem fog sikerülni.

 Amikor az ember nagyon akar valamit, és azért MINDENT megtesz, akkor az SIKERÜLNI FOG! De, csak akkor, ha tényleg MINDENT megtesz, amit tud, és amit kell. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen! Akik csak hibáztatják folyamatosan a környezetüket, a saját sikertelenségükért, jó lenne, ha magukba néznének, és egy kis önkritikát gyakorolnának. Ma, ezt egész Magyarország megtehetné, természetesen tisztelet a kevés kivételnek, akik nagyon erősítik a szabályt.

 Ha végre nem csak próbálkoznánk, csinálgatnánk, meg agyalgatnánk, és utána nem magyaráznánk meg egy laza "Az a baj, hogy..."-al, akkor lehet, hangsúlyozom lehet, hogy kicsit MÁS lenne a hangulat, és talán ez az ország is.
"Kicsit" ... "Talán" ... "Más"...

Teszteld a szavaim igazát magadon, kedves Olvasóm! Számold össze, hogy hányszor mondod, és mi mindenre mondod, hogy "Hát jó, megpróbálom", vagy "Hát igen, próbálgattam, de..." stb... Aztán nézd meg, az eredményed. Mennyi sikerült? Mennyi nem, és mennyinek neki sem kezdtél?
Majd ezután, használtad e, az "Az a baj, hogy..." mondatokat, magyarázat gyanánt?

Lehet, hogy észre sem veszed, hogy így csinálod nap, mint nap, mint nap, mint nap....

"Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!" (Yoda, Star Wars V.) :)

 Ha tudatosan odafigyelsz magadra, és arra, hogy mit beszélsz, azzal elérheted, hogy nem egy média által beprogramozott birka leszel, mert egy idő után zavarni fog a kereskedelmi médiából rád ömlő, borzalom (nem káromkodok) és nem fogod nézni. Tudatossá válsz, minden téren, és átveszed az irányítást az életed felett. Nem az időjárás, és a "Híradó" lesz a nap fény pontja, és még lehetne ezt fokozni, de azt egy következő cikkre tartogatom.

Remélem tudtam segíteni!

További szép napot!

Boby

"Az a baj, hogy..."

Kedves Olvasóim!

 Olyan régen szeretném már ezt leírni, hogy most, hogy végre összeállt bennem a teljes mondanivaló, hatalmas lelkesedéssel állok neki és osztom meg Veletek ezt a gondolatomat.

 Aki ismer, azt tudja, hogy nem szeretem a kifogásokat. Nos!

 "Az a baj, hogy..."

Miért is adtam ezt a címet a cikkemnek? Mert ez a pár szó, amivel mi, magyarok, előszeretettel kezdünk mondatot, és beszélgetéseket. Az a mondat, ami így kezdődik, egy kifogást (hazugságot) fog megfogalmazni. Pár példa:
- Az a baj, hogy nincs időm sajnos elmenni a koncertedre.
- Az a baj, hogy túl messze van...
- Az a baj, hogy túl sokba kerül...
- Az a baj, hogy túl nehéz volt, és nem tudtam megtanulni...

STB...
Nos... Lássuk másképpen!
- Ha érdekelne annyira a zenéd, vagy Te, akkor elmennék, de van számomra fontosabb dolog...
- Ha annyira akarnék oda menni, akkor nem érdekelne a távolság...
- Ha az életem múlna rajta, nem sajnálnám a pénzt rá...
- Ha érdekelne, megtanultam volna...
STB..

 Valahogy így tudnám átfogalmazni, a hazug kifogásokat, a fájdalmas igazságra, amit nem mondunk ki. De miért is nem? Mert nem akarjuk a másikat megbántani? Engem sokkal jobban meg lehet bántani azzal, ha a szemembe hazudnak, mintha megtisztelnek az igazsággal. Persze minden ember másként kezeli a konfliktusait. Azonban mára, megfigyelésem szerint, mindenki hazudik a másiknak, és a másik fél eltekint tőle, mert tudja, hogy ő is hazudni fog legközelebb, és akkor majd neki is elnézik. Mindenki tudja, hogy ez megy, de már annyira beépült a köztudatba ez a kommunikáció, hogy mára teljesen elfogadott lett.
 A kifogás általában nem más, mint egy félelem miatt mondott hazug, hárítás, de az "Az a baj..." esetében, ez a hazugság legtöbbször, lustaságból jön.

 Ennek azonban súlyos következményei vannak!
Ha az emberbe beleivódik, és a vérévé válik valami annyira, hogy már észre sem veszi, hogy csinálja, akkor az, az egész életére hatással van. Annyira, hogy saját magának is hazudik, és kifogásokkal intézi el a megoldandó problémákat.  Ha lusta vagyok megcsinálni valamit, ami Nekem lenne fontos, akkor a gondolat sebességével találok ki egy kifogást a lustaságomra, és ezzel nyugtatom magam. Pl. gyakorolni kéne a harmonikán, de lusta vagyok, akkor kitalálom magamnak, hogy "az a baj, hogy most nem vagyok ráhangolódva, vagy fáj a kezem, vagy stb... és máris nem gyakorlok.
 Ez sokkal súlyosabb esetekben, az életünk folyására is negatív hatással lesz.

 Nem vagyunk megelégedve az életünkkel. Nem szeretjük a munkánkat. Nem szeretjük, az autónkat. Nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, DE, mégsem változtatunk!!!! Nem váltunk munkahelyet, mert lusták vagyunk változtatni, hiszen szar, meg utálom, de legalább van... Nem cseréljük le az az autót, mert azzal is foglalkozni kéne, és még pénzünk sincs hozzá... Miért is nincs pénzünk rá? Mert a "de legalább van" munkahelyünkön, rosszul keresünk...???? Mégsem változtatunk!!!! MIÉRT NEM?????!!!! Ezen érdemes elgondolkodni, én is azt teszem!!!! Viszont a túl sok gondolkodás, a cselekvés halála...

 Mindenki mást hibáztatunk a saját problémáink miatt, ahelyett, hogy a kezünkbe vennénk a saját életünket!!! Ha mi nem tesszük, akkor ki??? A saját döntéseinkért Nekünk kell vállalni a felelősséget!
Ha kifogásaink vannak, megoldások helyett, az is a mi döntésünk, amiknek következményei lesznek.
Aki nyavalyog, de nem változtat, annak nem fáj még eléggé!

 Az a baj, hogy nem érdekelnek a kifogások!!! 

Remélem sokaknak tudtam segíteni. Ha most az fogalmazódik meg benned, hogy mit osztom az észt, és nézzek magamba, teljesen igazad van, ezt is teszem, de ettől Neked nem lesz jobb, és valószínű, hogy betalált a mondandóm, és kicsit fáj az igazság...  Az igazsággal szembe nézni, egyszer kell, és akkor nagyon fáj! DE, csak egyszer fáj! Ha nem nézel szembe vele, akkor viszont folyamatosan...

Köszönöm a figyelmet!

Szép napot mindenkinek!



Boby

Szórakozás, vagy életmód?

Kedves Olvasóim!

 Régen írtam, mert gyűjtöttem magamban az infókat, benyomásokat, és hagytam, hogy ezek egy új cikkre való lökést és témát adjanak. Sok ilyen cikk van a fejemben, sok témában, de most egy táncházas cikk megírására érzek kellő indíttatást.

 Ahogy a címben is írtam, a táncház, a néptánc, és a népzene funkciójáról elmélkednék most pár sorban.

ÁLTALÁNOSÍTANI FOGOK!

Sokaknak a táncház, egy szórakozási forma, egy kikapcsolódás, a hétköznapi szürkeségből való kiszakadásra való lehetőség. Ezzel szemben, vannak akiknek már életformává vált. Mi is a különbség?

 Akiknek ez egy szórakozási forma, azok vagy rendszeresen, vagy kisebb kihagyásokkal járnak táncházba, és soha nem lesznek PROFI táncosok, viszont akár 20-30 évig is ugyan azzal a lelkesedéssel fognak nekiállni táncolni, vagy  táncot tanulni, mint amikor megismerkedtek vele. Biztos, hogy nem fognak viseletbe beöltözve járni-kelni az utcán, mutatva,. hogy Ő bizony, képvisel most valamit, és erre büszke. Ő magában képvisel, és büszke... Talán elmennek egy "amatőr" táncegyüttesbe táncolni. Teszik ezt azért, hogy még több dialektust, és azokat amiket már ismernek, jobban megtanulják táncolni, és ezzel élvezni azokat az alkalmakat, amikor a párjukkal ezeket élő zenére eltáncolhatják. Persze lehetne még mélyebbre menni, és típusokra bontani ezt a kategóriát, de most ezt nem teszem...

 Akiknek a táncház, már életforma lett, azok már nem biztos, hogy a népi kultúra szépségéért járnak táncházba. Nem biztos, hogy a párjával tett pár tánclépés öröméért megy le egy klubba. Itt, már egész más motiváció mozgatja az embert a háttérből. A megszokás, ami miatt, már rosszul érzi magát az ilyen ember, ha nem megy el egy buliba. Ezek az emberek a legtöbb buliban ott vannak. Mindig alkoholt fogyasztanak. Nem mindig állnak föl táncolni, vagy ha zenészről van szó, akkor nem mindig veszi elő a hangszert, sőt nem is mindig viszi magával. A társasága, hasonló emberekből áll. Nem ítélem el őket, mert a kísértés nagy, én is éreztem sokszor, hogy ha most ebbe, meg abba a buliba nem megyek el, akkor lemaradok valami fontosról... Nem maradtam le semmiről, legfeljebb spóroltam pár ezer forintot, és pár ezer agysejtet. Nagyon vékony a határ amikor életmóddá válik a táncház, és ennek a legrosszabb értelmében. Folk kocsmáról, folk kocsmára járni, hétről-hétre, egy megszokott PROGRAM szerint. Mint egy gép... Nem is gondolkodik rajta, hogy hova vezet ez az út, mert csak a programját követi, buliról-bulira. Valahogy erre, mindig van pénze, de mindig sírás van amikor a pénz szóba kerül. Jövőkép van, valamilyen, és nagy tervek is vannak, csak a megvalósításnál mindig ez hangzik el: "Majd amikor..." és nem történik semmi.
 Egy okos embertől hallottam: "Akkor vagy alkoholista, ha pontosan tudod, hogy mikor iszol legközelebb." Persze vannak fokozatok. Minden este egy sör, az nem a klasszikus értelemben vett alkoholizmus...

 Az viszont amikor egy zenészt megfogadnak a táncházba muzsikálni, és Ő az aki elsőnek érkezik, leül a kocsmában és elkezd inni, majd a buli végén utolsóként feláll(na), és várja a gázsit, már egy intő példa, hogy hova el lehet jutni, ezzel a megszokásból induló, és a gyeplőt a kezünkből kiengedő, PROGRAM követő magatartással. A példa valós, de nem írok róla többet, a személyiségi jogok, és a korrektség miatt azzal szemben, aki ezt elmesélte nekem.
 Számtalan esetben láttam eszméletlenre ivott zenészeket a bulinak már a közepén. Táncost szintén. Én is megittam a magamét, sőt egyszer-kétszer én is hamarabb dőltem ki, mint kellett volna, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt ilyen. Még a helyszínre is emlékszem. (A bulira természetesen nem...) De amiről beszélek, az a minden buliban, és rendszeresen, szituáció. Hova vezet ez? Mi az értelme? Ezt a viselkedést adjuk tovább, a fiataloknak, akik most nőnek fel a táncházakban, és klubokban? Erre a "kulturált szórakozásra" olyan büszkék azok akik részegen verik az asztalt, hogy "Magyar táncházba, magyar zenét!"?
 Amikor fiatal zenészektől, tanítványoktól azt hallom vissza, hogy voltak egy táncházban, és nem értették, hogy egyes "nagyon táncosok" mit csináltak tánc címén, amikor nyakukon a duzzadó erekkel, szinte habzó szájjal, vérben forgó szemekkel, hongkongi akciófilmbe illő hang effektekkel kísérve, "táncoltak" legényest, vagy ugyan ilyen elánnal rángatták jobbra, illetve balra, a párjukat, aki igazából csak kellék volt, és fura módon, így is élvezte, mert a "nagyon táncossal" táncolhat, akkor elgondolkozok egy kicsit...

 Vannak olyan klubok, amelyek működésükkel egyenesen ártanak a táncház hírének, és a kultúránknak. Ahol minden este botrány, balhé, verekedés van, vér folyik, és nem ritkán, rendőrök is vannak... Miért jó így lealjasítani azt, amire olyan büszkék vagyunk? Akik ezeket a helyeket csinálják a "legbüszkébbek" közül kerülnek ki...
 Adjuk meg a módját a szórakozásnak. Mulassunk, italozzunk, táncoljunk, énekeljünk, muzsikáljunk... De az ISTEN SZERELMÉRE!!!! KULTURÁLTAN!!!!!!!!!!!!!!
 Megkaptam párszor, hogy de a falun...., meg a székelyeknél..., meg a juhászok így, meg úgy mulattak...., meg a régiek a kultúrházban is elengedték magukat, és mulattak... Tudom, én is ott voltam sokszor ilyen eseményeken. DE!!!!!!!!!!!!!!! Én most a városi emberek szórakozásáról beszélek, akik "megpróbálnak" a nagyvárosban, falusi ember módjára szórakozni, ami rendben is lenne, ha a falusi ember, szűk közösségének a rendszabályozó hatása, működne. De, nem működik, mert az illető bármennyire is falusi akar lenni, még úgy is beszél, egyes esetekben, és még a táncmozdulatokat is majdnem tökéletesen lemásolja, viszont ennek ellenére Ő, VÁROSI EMBER!!!! Nem tud más lenni, mert itt szocializálódott!!! Egy hatalmas háború dúl a fejében. Nincs mögötte a falu közösségének a rendszabályozó ereje, mert a városban ilyen nincs, viszont van liberális gondolkodás. Mindenki azt csinál amit akar, és ha ez másoknak, nem tetszik, akkor lehet elhúzni... (ezt is megkaptam már párszor)

Itt kezdődik a probléma... Szerintem!

Hova vezet mindez?

Nem kell Velem egyetérteni! Ez az én véleményem, és bárki előtt vállalom.
Részemről, a kulturált szórakozást részesítem előnyben.

Boby

Nyár 2013 (2)

Kedves Olvasóim!

 Ha megkésve is, de részemről, ünnepélyesen lezárom a nyarat... :) Nincs több tervezett utazás. Itthon lét van, az én Drágáimmal. Nem volt unalmas ez a nyár, sem...

Egy kis visszatekintés...
 Béla bácsi temetése, méltó megemlékezés, és búcsú volt. Még megtippelni sem tudom, hogy hány zenész húzta egyszerre. Olyan zenészek is, akik egyébként, ilyen-olyan okok miatt, soha nem zenélnének együtt... Sajnálom, hogy ilyen "alkalom" kell ahhoz, hogy félre tudjuk tenni, a nézeteltéréseinket. Ilyenkor mindig kiderül, hogy nem is olyan nehéz, csak el kell határozni.


 Megkezdődött az iskola is. Szeretek tanítani, tehát ezzel sincs semmi baj, SŐT!!!!


 A Nyár végleges lezárásaként itt a videó a Méta zenekar, svédországi, fesztivál turnéjáról:

Kíváncsian várom, hogy a jövő nyár, mit tartogat Nekem... :)

Boby