_n.bmp)
Kedves olvasóim!
Nem bírom kivárni október 2-át. Akkor lesz ugyanis a Radnóti albumnak, a Művészetek Palotájában, a nagy megmérettetése. Annyira benne van minden gondolatomban ez a zene, hogy muszáj írnom róla.
Emlékszem a pillanatra, amikor Miki (Both)(Napra: gitárosa, énekese és zeneszerzője) elővezette, hogy kapott egy felkérést a Hangzó Helikontól, hogy a sorozat 19. darabját, Radnóti versekből, csinálja ő. Akkor abban a pillanatban nem gondoltam, hogy ez zeneileg, egy meghatározó pillanat lesz az életemben. Miki elmondta, hogy semmi mást nem kötöttek ki, csak azt, hogy ő legyen a zeneszerző. Azt, hogy melyik zenekarral csinálja meg, azt nem. Ő ránk gondolt. A Naprával akarta megcsinálni a lemezt. Saját magammal szembeni, előítéletből merítkezve, máris egy csupa hajnali, széki lassú, és palatkai halottkisérő feldolgozás lemezt hallottam a fejemben. Na, ez a gondolat nem tartott, 3 másodpercig sem, és azonnal rájöttem, hogy ez a lemez nem lesz ennyire kiszámítható, és egyszerű. Igazam lett.
Próbáról, próbára jöttek a témák, jöttek az ötletek, pedig nem volt könnyű dolgunk, mert az akkori próbatermünk minősége, sajnos messze nem ütötte meg az alkotáshoz elvárható, minimális komfort érzetet sem. (Ez a téma egy külön bejegyzést érdemelne.)
Ennek ellenére, csináltuk és minden alkalommal alakult, formálódott, csiszolódott az anyag. Miki hozta a témákat, mi pedig (Winterverber Csaba, basszusgitár; Pfeiler Ferenc, dob; Hegedűs Máté, hegedű, és én) hozzátettük, a saját ötleteinket, melyet a Miki által írott zene hozott létre bennünk. Az énekesnőnk (Krámli Kinga) is kapott lehetőséget, egy szám erejéig, hogy hozzátegyen ehhez a lemezhez. Neki is sikerült.
.jpg)
Lehet, hogy ez most nagyon romantikusan hangzik, de nekem tényleg ezt jelentette a közös munka. Olyan dallamok, ritmusok, harmónia láncok keltek életre a hangszerekből, ami nekem már gyermekkori álmom volt. Népzenész létemre zenét szereztem. Minden népzenész kollégámnak kívánom, hogy élje át ezt az érzést. Aki hallotta a lemezt az talán érti, hogy miért írtam ennyire romantikus hangvételben. Nem azért, mert a lemez romantikus lenne, ennyit azt hiszem elmondhatok, előre azoknak akik még nem hallották. Van szerelem is, de...
Korábban is szereztem már zenét, de ez más volt. A szöveg már magában is nagyon erős érzelmeket keltett. Miki nagyon jól válogatta össze a verseket. Meg kell még említenem, Hidasi Barna nevét, mint zenei rendező és hangmérnök. A hangzás magáért beszél.
Remélem sikerült kedvet csinálnom a lemez meghallgatásához, de még inkább remélem, hogy aki megteheti az eljön 2-án a Müpába, és meghallgatja élőben. A jegyek nagyon fogynak.
u.i: Egy tipp: egy óra szabadidő, csend, egy üveg jóféle bor, szetereó hifi, és az első számtól az utolsóig egyben végighallgatni. Közben lehet olvasni a szöveget, mert a kiadvány voltaképpen, egy kis verses kötet.
Jó szórakozás kívánok!
