Kedves olvasók!
Szeretek írni, és remélem ti szívesen olvassátok majd az irományaimat. Eddig csak egy zárt levelező listán írtam, olyanoknak akik abban a szakmában élnek, dolgoznak, amiben én. Ez egy elég zárt és konzervatív közösség. Miért baj ez? Azért mert a népművészetről van szó. Így elsőre, elég furcsán hangzik, bevallom nekem is az, ezt így nyilvánosan leírni.
Az a fajta zene, amit mi a Naprával játszunk, mindenkinek máshogy csapódik le, attól függően, hogy honnan jön, milyen zenét hallgatott eddig. Ez azért is lehet így, mert a zenekar tagjai is különböző zenei irányzatokból kerültek elő. Ez a lényeg! Teljesen más oldalról közelítjük meg a zenét és mégis békében, konstruktívan tudunk együtt dolgozni. Eközben a folklor világában, mi van? Egymást piszkálják, irigykednek egymásra, áskálódnak, egymás háta mögött sutyorognak, stb... Ugyan azért csináljuk, és mégis "gyilkoljuk" egymást. Mindenki úgy zenél, ahogy tud, és tehetségéhez mérten próbál megélni belőle, vagy tartja meg hobbinak, szórakozásnak.
Maradjunk nálam és a népzenénél.
A táncházmozgalom, ami a gyűjtő fogalom mindarra ami ma, népzene, néptánc és minden egyéb népművészeti ág, kitermelt magából, zenekarokat, táncegyütteseket, kézműveseket, tudományos szakembereket.
Ami szerintem alap tétel, és én is ezt veszem kiinduló pontnak, az az, hogy egyetlen dolog állandó a világban, az pedig a változás.
Vannak akik ezt nem hajlandóak elfogadni és ezzel nagyon nagy károkat okoznak, annak az ügynek amiért ők is dolgoznak. A népzene, ami azóta létezik, különböző formákban, mióta ember él a földön, folyamatosan változik, bővül, "fejlődik". A mostani állapot, mint korábbi időkben is ,átmeneti. A 19. század végétől vannak gyűjtések, népdalokról, zenekarokról, táncról... Én is ezekről a felvételekről tanultam. Ha népzenét játszok, ezek a felvételek az irányadók. De!
A 21. században élünk és ez ellen nem tehetünk semmit. A faluból, begyűrűzött a városba a népművészet minden ága. Város és falu, mindig is hatottak egymásra kulturálisan. A falusi zenészek, mindig is a városi zenészekre akartak hasonlítani, legalábbis a vonós zenekarok. Most ez megfordulni látszik. A városi zenészek tanulják a falusi muzsikát, és próbálják beépíteni a saját zenéjükbe, vagy meghagyják eredeti formájában és úgy próbálják eljátszani, a városlakók, nem ehhez a zenéhez, és hangszereléshez szokott fülének. Mind a két út teljesen helyénvaló. A lényeg az, hogy foglalkozzunk a saját kultúránkkal, és ha lehet minél mélyebben merüljünk bele, mielőtt hozzányúlunk. Na elsőre ennyit gondoltam. Kíváncsian várom a ti gondolataitokat.
