Egy idézetet olvastam az imént, és nagyon megfogott:
"Szkeptikus emberek soha nem fognak kiemelkedőt alkotni és a maximumot sem hozzák ki magukból. Ők szenvedélytelenek. Nem azért mert nem lennének képesek rá, hanem azért mert a figyelmüket az állandó elemezgetés, az összehasonlítás, az előnyök-hátrányok vizsgálata köti le. Egyszerűen nem hagyják, hogy az energiaáramlásuk egy jól meghatározott irányba folyjon és ezért folyton arról panaszkodnak, hogy nincs bennük szenvedély semmi iránt. Ha előbb végigelemeznek mindent és döntöttek akkor majd szenvedélyesek lesznek. De ez soha nem jön el. A szenvedély és a lelkesedés abból adódik ha az energiádat kétség nélkül egy témakörre összpontosítod. Ez a valódi teremtőerő kulcsa, nem a pro-kontrák elemzése."
- Abraham-Hicks
Saját magamra kivettettem, és igaznak találtam. Amikor sokáig mérlegelek valamit, akkor az a lehetőség vagy elúszik, vagy mire döntök, a lehetőségben rejlő "alkotó erő" egy része elveszik. Amikor azonban a szenvedély vezeti a döntésemet, és teszem, amit kell, olyankor fantasztikus dolgok történnek... Számtalan példa van mind a két esetre.
Példa:
Amikor életemben először hallottam harmonikát népzenében, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nekem ezt kell csinálnom. 15 éves voltam. Nem mérlegeltem, nem elemeztem, hogy mi lesz akkor, ha nem fogom tudni megtanulni, meg "Jaj, milyen sok gomb van rajta..."
Addig unszoltam a szüleimet, amíg közösen, a ballagási pénzemből megvettük az első harmonikámat.. A többi már történelem. :)
Gondold végig az életed során, hogy a fontos döntéseket mennyi idő alatt hoztad meg? Amit nagyon akartál mennyire érdekelt, hogy mennyibe került? Mennyire érdekelt mások véleménye?
Elgondolkodtató... De ne sokáig gondolkodj, mert a "Túl sok gondolkodás, a cselekvés halála". :)
A szkeptikus emberek, nem bíznak magukban, és megérzéseikben, valamint a vágyaikat simán alább adják, ha egy kicsit is meg kell mozdulni értük és ki kell lépniük a komfortzónájukból.
Magadra ismertél és most gyorsan bezárod az oldalt és meggyőzöd magad, hogy "...ááá dehogy, ez rám nem igaz! Ez a csávó hülyeségeket ír..." ?
Strucc politika? :)
Bobár Zoltán Boby
Példa:
Amikor életemben először hallottam harmonikát népzenében, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nekem ezt kell csinálnom. 15 éves voltam. Nem mérlegeltem, nem elemeztem, hogy mi lesz akkor, ha nem fogom tudni megtanulni, meg "Jaj, milyen sok gomb van rajta..."
Addig unszoltam a szüleimet, amíg közösen, a ballagási pénzemből megvettük az első harmonikámat.. A többi már történelem. :)
Gondold végig az életed során, hogy a fontos döntéseket mennyi idő alatt hoztad meg? Amit nagyon akartál mennyire érdekelt, hogy mennyibe került? Mennyire érdekelt mások véleménye?
Elgondolkodtató... De ne sokáig gondolkodj, mert a "Túl sok gondolkodás, a cselekvés halála". :)
A szkeptikus emberek, nem bíznak magukban, és megérzéseikben, valamint a vágyaikat simán alább adják, ha egy kicsit is meg kell mozdulni értük és ki kell lépniük a komfortzónájukból.
Magadra ismertél és most gyorsan bezárod az oldalt és meggyőzöd magad, hogy "...ááá dehogy, ez rám nem igaz! Ez a csávó hülyeségeket ír..." ?
Strucc politika? :)
Bobár Zoltán Boby
