A múlt héten, hétvégén, Mérában megrendezett, Mundruc Népfoci torna kapcsán írnék pár gondolatot.
Először is gratulálok a szervezőknek, mert nagy és jó munkát végeztek. A mérai vendéglátásról, pedig nem nagyon kell írnom szerintem, de széles mosolyú fiatalok fogadtak minket és ez a széles mosoly egész hétvégén elkísért minket, a faluban bárhol is jártunk.
Az utazás is egy élmény volt, három prímással, akik nem szégyellték elővenni a hegedűiket és muzsikáltak az úton. A megérkezés és a szállások elfoglalása után, "mindenki irány a kocsma, ott mindent megbeszélünk"...Az első esti bulit hajnali négyig követtem, aztán elmentünk Erikával aludni, mert korán kellett kelni, hogy a meccsek időben elkezdődhessenek. Sikerült azonban az időzónákat kicsit összekeverni és egy órával korábban felkelni. Sebaj, mert Méra reggel is szép. :)
Kávé, cigi, és egy feles (1dl, R26) után, irány a pálya. Egész nap verőfényes napsütés és egy kis kellemes szél volt, ami felfrissítette az idővel egyre fáradtabb és elcsigázott csapatokat. Többé, kevésbé sérülés nélkül megúszta mindenki a hétvégét. Ez ritka. :) Persze most nem számolom bele azt, hogy igen hosszú kihagyás után, most először álltam újra a pályán és ez másnap és harmadnap, erős fájdalommal járt, mindenhol a kis lábujjamtól, a fejem tetejéig.. Igaz, hogy kapusként, de futottam így is eleget, mert az ellőt, vagy KIVÉDETT labdákért is futni kellett néha. A kb. 8 órát napon töltött időről, már nem is beszélve, amikor 5 perc alatt szénné tudok égni. Mindezek az utóhatások eltörpülnek a két esti mulatság és a személyes találkozás miatt, a régen látott zenészekkel, akiket mind mesteremnek tartok, kit ezért, kit azért.
Az első három helyezett : 3. a Zenészek, 2. a Kolozsvári fiatalok és 1. a Vajdasági csapat lett. Beismerem, hogy erősen az én saram, hogy nem játszottunk döntőt, de amit lehetett megtettem a csapatért. Veretlenek maradtunk a végéig, mert az elődöntőben egyenlő állásnál büntetőkkel dőlt el a meccs. Itt jobb volt a másik csapat.A meccsek után, este a kultúrházban volt egy rövid gálaműsor és díjátadás, majd kezdődött is a buli. Szerencsére sikerült a váci konzisaimat is elhoznom, így ők is átélhették, hogy milyen is Mérában egy mulatság. Sajnos éjfélkor kipurcantam, és lefeküdtem, de addig, minden percét élveztem a társaságnak és a bulinak. Készítettem az útról egy kis videót. Ez itt alul megtekinthető.
13 év után, újból ittam sört, és nem is keveset. Jól esett de nem fogok visszaállni, maradok a fröccsnél. :)
