Táncházba járó zenészek
A következőkben felsorolt kategóriák az én véleményemet tükrözik. Nem akarok senkit megbántani, legfeljebb elgondolkodtatni. Bárki írhat hozzá, szívesen veszem a jó ötleteket. Végül is az embernek tudni kell magán nevetni. J
A fiatal csikók (korán nagyarcúak):
Fiatal zenészekből kerül ki ez a réteg. Ők azok, akik tehetségesek, és erre nagyon büszkék. Eleinte sokat gyakorolnak, aztán elkényelmesednek és abból élnek, amit az első években tanultak. A nagy és felesleges trükkök mesterei, ritmusokban, tempóban (ilyen van táncosban is) és harmóniákban (a-mollban, F-dúr forever, szóljon az a VI. fok ha kell ha nem, stb…). Szeretnek inni, és egyéb más tudatmódosító szereket használni, agy nélkül. Sok köztük az általam „űberkirály”-nak nevezett típus, akit nem sokan szeretnek, mert be nem áll a szája. Ő beszél, és te hallgatod. Ha mondasz valamit, azonnal kétszer nagyobbat mond, és folytatja egy újabb kis anekdotával a legutóbbi, csajozásáról, vagy részegségéről, stb… Mivel nem figyel senkire, ezért nem is esik le neki, hogy igazából senki sem kedveli, tehát mindenkivel megy a jópofi...
Nekem ez így is megfelel (tökmindegy, vagy görényeljük le):
Lehet, hogy tehetséges lenne, de nem derül ki mert nem gyakorol.
Ha megkérdezi egy jobb zenész véleményét, hogy: "- Na, szerinted, hogy szólt?" és erre, nem várt, negatív, de építő kritikát kap, akkor vérig sértődik és a válasza a következő: Mi nem ebből élünk és mindenkinek van munkahelye. A zene csak hobbi. Ahhoz képest szerintem jó volt!
Ezzel megfordul és elmegy duzzogni és a többi ugyan ilyen kategóriájú zenésztársának elújságolni, hogy az XY lefikázta őket.
Nagyon nem bírja a kritikát. Már egy csúnya nézéstől képes hónapokra megsértődni. A zenei előadói igényesség, nem jellemzi.
Az irigyek:
Ő se nem tehetséges, se nem gyakorol. Ki tudja, hogy miért kezdett el zenélni? Csak Ő. Ennek ellenére úgy jár, kel, beszél és viselkedik, mint egy „profi”. Nem nagyon jön össze neki, se a zene se a tánc, és ez nagyon frusztrálja. Éppen ezért fikáz bárkit, aki kicsit is jól muzsikál, hogy „cigánykodik”, tehát már nem népzenészként, hanem cigányzenészként játszik. Ez az irigyeket nagyon zavarja, mert ha megfeszül, akkor sem tud a pl: furulyájával olyan bulit rittyenteni, mint egy, jobb prímás. Az örök lázadó és ellenálló, minden olyannal szemben, ami a népnek látványosan tetszik, és Ő nem tudja megcsinálni. Persze néha összejön neki a jó buli és olyankor nagyon boldog, és sajnálja, hogy ezt a „profi”, vagy „a fiatal csikó” nem látta. ( -Basszus, ha ezt a székit az XY hallotta volna, akkor beszart volna.) Azonban ilyenkor valószínűleg már kicsit részeg és ha valaki felveszi a telefonjával, majd azt megmutatja neki, akkor szembesül a szörnyű ténnyel, hogy ez is szar lett, de ezt úgy kommunikálja le, hogy a telefon nagyon rossz minőségben vesz föl.
A profi:
Igazából, nem tudjuk, hogy ki a profi zenész, de a népi arcok talán úgy mérik, hogy minél több lemezen szerepel, annál profibb(nak tűnik). A másik meghatározás szerint, valamelyik hivatásos táncegyüttesnél van állásban, mint zenész. Természetesen vannak profi zenészei a táncháznak, és az ő szerep vállalásukat és munkásságukat elvitatni nem lehet.
Miről ismerszik meg a profi? Amikor megérkezik a táncházba, többen ujjongva (köztük „a fiatal csikók”), páran megkönnyebbülve köszöntik, hogy akkor ma is jó buli lesz, de ezek inkább a táncosok.
Az „irigyek” úgy tesznek, mintha észre se vennék, és a
„Nekem ez így is megfelel” típusú zenészek pedig, egy olyan arckifejezéssel nyugtázzák, amiből az olvasható le, hogy a francba, így nem tudok ma villantani.
Amikor muzsikál, mindenki odagyűlik, főleg, ha prímásról van szó. Mindig van mit innia, mert folyton meg akarják hívni egy italra. Nagyon nagy a repertoárja, de van egy olyan menete, ami nagyon jellemző rá, és senki sem játsza, csak Ő.
Az asztalfejelők:
Ők a táncház zenészek egy olyan gyűjtőkategóriája, amelyikbe bármelyik típus bele tartozhat ideiglenesen, de van egy olyan réteg, amelyik tipikusan ide tartozik.
Elviszi magával a hangszerét a táncházba, de 10-ből 9-szer nem veszi elő, hanem csak hallgatója a zenének és szemlélője a táncháznak. A „fiatal csikók” nagyon szeretik ezt a típust, mert jó hallgatóság. Általában, csak akkor áll föl az asztaltól, ha wc-re kell mennie. 3-4 óra alatt kiüti magát, hőbörög valamin egy fél órát jó hangosan, hogy mindenki hallja, majd az asztalra fekszik, és elalszik (lefejeli az asztalt). A buli végén felébred, mert elkezdi zavarni a csend és bosszankodva valamin, felöltözik, megissza a teljesen buborék mentes, 2 órás, állott, maradék sört az asztalról, és hazamegy, valahogy…
Bobár Zoltán Boby
u.i.: Csak a mihez tartás végett, innen jött az ihlet. Egyszer korábban már belinkeltem ide a blogba, de frissítsük fel az emlékeket. :)
