Kedves Olvasóim!
Túl vagyunk ezen a minden szempontból mozgalmas hétvégén. Jelenleg mindenem fáj és fekszem az ágyban. Nem is nagyon tudok kikelni. Vegyük sorra a napokat.
Péntek:
A csütörtöki főpróba után, tényleg csak 1 órát maradtam a Gödörben és beszélgettem pár emberrel a szombati, Mundruc népfoci torna részleteiről. Éppen ezért, reggel nem voltam fáradt, csak a szokásos őszi hangulat, ami egyébként nálam pozitív előjelű szokott lenni, tekintve, hogy őszi gyerek vagyok, és így utólag is boldog szülinapot kívánok magamnak.
A megbeszéltek szerint 14:30-kor találkoztunk a Müpában a többiekkel. A zenekar szépen sorban megérkezett. Radnóti Est, Művészetek Palotája. Így utólag belegondolva, ki hitte volna, hogy megzenésített versekkel fogunk a Naprával visszatérni a Fesztivál Színház, sokat látott reflektorai elé.
A hangbeállás és a próba több mint 3 órás volt.
Miután felvétel készült az előadásról, mindent, nagyon alaposan be kellett állítani. Ez a műsor alap járaton 16 csatornát foglal el egy keverő pulton. Most 28 csatorna volt. 2 hangtechnikussal dolgoztunk, Pignon és Hidasi Barna, akikre inkább a hangprofesszor a megfelelő titulus.
Három vokalista is emelte az est színvonalát. Gereben Zita, Kovács Linda és Hajós Laura. 1. osztályú énekesek, minden szempontból profik. Nagyon jó volt velük dolgozni.
Annak aki úgy jött el, hogy előtte nem hallotta az anyagot, nem is tudom elképzelni, hogy milyen lehetett ez a koncert.
A vizuális effektusokért Kovács Sebő volt a felelős. Amennyit láttam a vetítésből az teljesen lenyűgözött. Az ő keze munkáját dicséri a Napra eddigi egyetlen klipje is a Pici ház című számunkra.
A koncert, fantasztikusan jól sikerült.
Voltak kisebb technikai problémák közben, de ez nem tünt föl, legfeljebb csak a szakmában jártasabb nézőknek. Óriási megkönnyebülés volt az előadás után leülni a büfében. Nagyon sok feszültség van ilyenkor az emberben, az egyik, hogy ne rontsa el a számokat, mert azzal a többiek munkáját veri keresztbe, stb... Nagyon jól muzsikált a zenekar, büszke vagyok rá hogy velük zenélhetek.
Amint összeszedtük magunkat, még elmentünk egy helyre, egy kicsit kibeszélni a koncertet és inni egy italt. Sikerült éjfél körül hazaérni. Természetesen ilyenkor nem tudok elaludni, mert folyamatosan megy a fejemben ami a színpadon és előtte a próbákon a stúdióban történt. Ilyenkor összegzi az ember, hogy mi az eredménye a munkájának.
Szombat:
A régóta várt Mundruc kupa. 5 éve nem voltam focipálya közelében sem. Bevallom majdnem annyira izgultam, mint a Müpában. Kapusként voltam jelen a Folkboys nevű csapatban. Jó hangulatban teltek a meccsek. Volt egy kisebb összezörrenés, de nem volt komoly. Végig mindenki jól érezte magát. Jó volt újból focizni egyet. Még gólt is lőttem.
Természetesen miután a kondícióm nem volt megfelelő, most mindenem fáj és mozogni is alig tudok, de valahogy jól esik. A focitorna után, mindenki célba vette a Kobucit. Legnagyobb sajnálatomra a Kobuci bezárta kapuit és ez volt a záró party. Ehhez jött hozzá a táncos-zenész-focisták buliszomja. El lehet képzelni, hogy mekkora buli volt. Fogalmam sincs mikor feküdtem le aludni, de nem voltam szomjas.
Vasárnap:
Reggel 9 óra, 5. kerület, stúdió felvétel. Bőgőzni mentem, bőgő nélkül. Ez probléma volt. 10 órakor már bőgővel együtt, amit Lelkes Andris barátom adott kölcsön, tömött sorokban sorakoztam a stúdió előtt. DVD felvétellel egybekötött cd felvétel volt. Biztos jól mutatok a filmen. 13:30-ra sikerült felvenni az aznapra kitűzött dalokat. Visszavittem a bőgőt, megreggeli-ebédeltem és irány Győr, ahol a Nemzeti Színházban, a Radnóti program ment. Azt hiszem nem kell ecsetelni, hogy mennyire voltam fáradt.
A koncert itt is nagyon jól sikerült. Mikor hazaértem megint nem voltam álmos, mert pörgött az agyam. Aztán egyszer csak elaludtam...
Kritika a Müpa koncertről:
